Legnépszerűbb
Műfaj | Tévé
2012-01-09 11:00:00

Dobozból ajánljuk

Zsarnok férfiak

Nincs jó és rossz oldal. Egy háborúban csak vesztes felek vannak. Szélsőséges helyzet, amelyben kiderül, hogy mindenkitől, így tőlünk is, elvárnak valamit: ott fenn, milyenek is vagyunk.

Kering az amerikai nagy stúdiók közt egy úgynevezett feketelista, amin nem a rossz magaviseletűek vannak feltüntetve, hanem azok a forgatókönyvek, melyekből - annak ellenére, hogy rendkívüliek - nem készült film. E lista élén most a Hamis játszma című szkript áll, aminek főhőse az az Alan Turing, brit kódfejtő, aki a legtöbbet tette a német tengeralattjárók kódjának „lefordításáért", ám a háború után mégsem békés boldog élet jutott neki osztályrészül, jelentős mértékben annak köszönhetően, hogy homoszexuális volt. A lista második helyezettje a diszkógömbök korában játszódik, a nyolcvanas évek végén, és egy tanár és tanítványa, egy koraérett kamaszlány szerelméről regél. A harmadik, ez egyébként, ami nekem a legjobban tetszett, a Chewbaccát (magyarul: Csubakkát), alakító színész, Peter Mayhew szemszögéből meséli el a Star Wars (vagyis a Csillagok háborúja kultikus első, mára negyedikre keresztelt) epizódjának forgatását. A Csubi főhőse a film végére megtér, az erő kasztjának tagja lesz, és képzeletének erejével mozdít el egy autót.

Ezt a kedves blődséget a Yodát alakító színészre, Frank Ozra nem lehetne átírni: hiába indul már a neve és a termete miatt is fórral. A meglehetősen kisnövésű Oz ugyanis elég szép karriert futott be, rendezőként, Hollywoodban. Ő jegyzi azt a filmet, amit a jövő héten kétszer is lead majd a TV2, a sok férfi vágyálmát, a robotnők társadalmát megjelenítő Stepfordi feleségeket (január 14. 19.35). A Nicole Kidmannel felerősített stáb hátborzongatóan hideg tájat, anti-utópiát alkotott a történet mögé.

E már-már perverz szerelmi történet rossz véget ér, mint minden valamirevaló antiutópia. Ebből is, mint sok más hasonszőrű filmből, kiderül, hogy azok ártanak a legtöbbet embertársainknak, akik az emberi társadalom jobbítására törekednek; minden áron, a lehető legnagyobb elszántsággal.

Egy akarnok zsarnok, Tamerlán, történetét beszéli el Händel 1724-es operája is, a Tamerlano: ennek főhőse az oszmán Bajazetet veti börtönbe, hogy annak lányát megkaparintsa. Teszi ezt annak ellenére a címeres gazember, hogy egyébként már elkötelezte magát a szép Irén mellett. A Bajazet halálát megörökítő jelenet a Händel életműből is kiemelkedik szépségével. A Tamerlano, annak ellenére, hogy keveset játszott darab, Händel egyik legérettebb, legszebb operája: igaz, ahogy más operáiba, ebbe is sokat átemelt más műveiből, különösen az itáliai korszakában keletkezett oratóriumokból. Nem sokkal ezen opera bemutatója után söprik el operáit Gay és mások vidám, kocsmahangulatot megelevenítő, vaskos darabjai. A Koldusopera. Händel művét – a Mezzo tévéből eleddig még nem is ajánlottam – az a Paul McCreesh vezényli majd (január 15. 16.15), akinek furcsa, kórus nélküli Máté passió előadását (J. S. Bach, természetesen) a Zeneakadémián is élvezhettük. McCreesh egyike a legjobb régi zenés, tehát korhű hangszereken játszókat dirigáló, karmestereknek. Komolyan mondom: a jövő hét egyik legfontosabb eseménye lesz az előadás.

A Szólista című film (HBO2 január 9. 18.00) egy hajléktalan csellista szívbemarkoló történetét mondja el. Ha valamire, akkor a felüljáró alatt szóló csellóra mindenképpen emlékezni fogunk, pár hét vagy hónap múlva is. Ez a film kissé régimódi, ráérős, nem olyan pontosan kimunkáltak a karakterek, mint a mai hollywoodi filmekben, a hét filmjei közül a legjobban két remekműre hasonlít, a Mondvacsinált hősre (TV2 január 12. 11.00) – A Királynővel taroló Stephen Frearsnek korai munkájában Dustin Hoffmann játssza a simlis kisember bőrébe bújt angyalt – és a Forrest Gumpra (TV2 január 13. 21.05).

Ha a héten leülünk megnézni a dokumentumfilmesek fejedelmének tekinthető Errol Morris hírhedt filmjét, A háború ködébent, legyünk elővigyázatosak. Ez a film ugyanis hajlamosít arra, hogy higgyünk az összeesküvés-elméletekben: McNamara tábornok mondja el benne háborús élményeit. Nevezett közreműködött minden sorscsapásban, amit nemzetekre Amerika hozott. Része volt abban, hogy az atombombát ledobták, köze volt Vietnamhoz, Koreához. Azzal kezdi mondandóját, hogy ha elveszítjük a második világháborút, engem, mint háborús bűnöst biztos, hogy kivégeznek.

Nincs jó és rossz oldal. Egy háborúban csak vesztes felek vannak. Ez is a tanulsága ennek a filmnek. No meg az is, hogy magunkat nem ismerhetjük meg a tükörbe nézve, mert abban csak az ideális énünket látjuk, azt, aki lenni szeretnénk. A háború mutatja meg, a szélsőséges helyzetek, amelyekben kiderül, hogy mindenkitől, így tőlünk is, elvárnak valamit: ott fenn, milyenek is vagyunk. A háború a legszélsőségesebb próbatétel. A háború a hit próbája is. Nem játékfilm, mégis letaglózó, és mélyen elgondolkodtató Morris műve (RTL Klub január 11. 00.15).

Kolozsi László

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.