Legnépszerűbb
Műfaj | Tévé
2012-02-02 14:00:00

A South Park és a keresztény hit

Isten egy bölcs, szőrös víziló?

A South Park az elmúlt tizenöt év egyik legnagyobb botrány-sorozata. A szatírák csaknem minden vallási szervezetnél kiverték a biztosítékot.

A negatív fogadtatás első pillantásra tulajdonképpen érthető is, hiszen a South Parkban Isten egy szőrös víziló, Jézus Krisztus egy talk-show műsorvezetője, a főszereplők példaképei pedig egy szellentőpáros és egy beszélő kakidarab. De ha kissé elmélyedünk ebben az ellenállhatatlanul vicces sorozatban, akkor a bizarr figurák és történések mögött a vallások által is felvetett problémák lapulnak – többek között a modern ember hitével kapcsolatban.

A sorozatban ugyanis pont a vallás túlhajtott, szürreális ábrázolása az, ami alapján a néző gyanítani kezdi, hogy itt többről lehet szó, mint keresztényellenes provokációról. És néhány rész múlva rájön, hogy amit lát, az nem a keresztény hit karikatúrája, hanem az emberek többségében élő vallási sekélyesség és bigottság kigúnyolása. A South Park azt mutatja be, hogy a vallásos képzeletből és a vallásos intézményekből kikopott a szentség és a transzcendencia, és az emberek ma már a kereszténységet sem élik meg másként, mint a vásárlást vagy az iskolába járást. A kereszténység elvont, szimbolikus alakjait az emberek hajlamosak a legföldhözragadtabb tulajdonságokkal felruházni, a legdirektebb vágyaikat és legfelszínesebb ítéleteiket beléjük látni. És ezáltal a szentség nem egyszerűen hamissá, hanem – ami tán még rosszabb – banálissá és nevetségessé válik.

Nem Isten, hanem a vallásos felületesség kritikája

Az amerikai kultúra banalitásának kiváló bemutatására mindjárt egy remek példa az Isten „southparkosított” alakja, mely azt figurázza ki, hogy a próféták és teológusok évezredes harca ellenére az emberek Istent ma is egy öreg, tekintélyes pátriárkának képzelik el. Isten antropomorf elgondolását a sorozat Are you there God? (Ott vagy, Istenem?) című epizódjában gúnyolja ki, ahol a vakító fényességet árasztó, zengő hangon megszólaló Isten egy csúf mutáns állat képében jelenik meg a hüledező tömeg előtt.

Vallási önösség: Jézust magára hagyták az emberek, egyedül ünnepel

Jézus Krisztus karaktere egyszerre idézi meg az üzleti elvek alapján működő sikerprédikátorokat és ennek a sikermodellnek áldozatul esett hagyományos Krisztus-képet. Jézus ugyanis egy „Jézus és a Haverok” (Jesus and Pals) nevű talk-show házigazdája, aki folyton versenyben áll a nézőkért és a hívőkért. A sikerkényszer mellett az is rettentően nyomasztja, hogy a közvélemény folyton elvárja a csodákat, amit pedig néha csak lejárt szavatosságú látványosságokkal tud úgy-ahogy kiváltani – mint például az imént említett Are you there, God? –ban egy ingyenes Rod Stewart-koncerttel. Jézus megváltó mivolta is igazi hollywoodi módon jelenik meg: ő az, aki szuperkommandósként egy iraki bázisról kimenekíti a Télapót, vagy ninjaként leteríti a pápai trónt elbitorló Bill Donohue-t. Jézus Krisztus összes aspektusa – a sikeres térítő, a csodatévő és a megszabadító – mind a felületes vallásosság által elvárt szerepek.

A Sátán esendő

A Nagy Ellenlábas, a Sátán talán az egész sorozat legesendőbb karaktere. Bár a Pokolban milliók kínjaiért felelős, mégis bizonytalan és esendő alak, aki a rámenős és erőszakos Szaddam Husszein szerelmi hálójában vergődik. És amikor a Sátánt brazil szappanoperába illő szerelmi dilemmák gyötrik – hogy akkor most a vonzó rosszfiú csábítását, vagy a kissé unalmas társ hűségét válassza –, akkor pont Isten az egyetlen, akihez tanácsért fordulhat.

Miért kell, hogy így legyen? A Gonosz szeretetre vágyik

De a Sátán szerelmi tépelődései közepette néha azért kirobbantja a maga kozmikus háborúját a mennyei erők ellen, és ilyenkor a végkifejletéhez közeledik a Jó és a Rossz végső harca. A South Park ezt a témát is a modern média tükrében jeleníti meg. Amikor a Damien című részben a Sátán Jézus Krisztussal vív párviadalt, akkor azt egy óriási boxgála keretében teszi, melyet Don King sztármenedzser szervez, és melyre a hívők ezrével kötik a fogadásokat – persze titokban az esélyesebbnek tartott Sátánt megtippelve győztesnek. A Best Friends (A legjobb barátok) epizódban a mennyei erődítmények ellen Gyűrűk Ura-stílusban megindított inváziót pedig Kenny, az egyik főszereplő a Heaven vs. Hell (Menny a Pokol ellen) nevű számítógépes stratégiai játékban való jártasságának köszönhetően veri vissza. A Jó és a Gonosz küzdelmének parodisztikus jellegű megjelenítései tulajdonképpen azzal szembesítik a nézőket, hogy az emberek képzelete csak a média által előre gyártott formák mentén működik, és egyes fontos kérdésekben is csak a média által kialakított klisékben képesek gondolkozni. A Menny és a Pokol szereplőinek motivációi is evilági sémákat követnek: megtalálható köztük a szerelmi bánat, a nyereségvágy, vagy az elismerés utáni igény.

Vallási önösség, gyermeki karizmatikusok

A fentiek ismeretében nem nehéz kitalálni, hogy a South Park hemzseg a keresztény egyházakat fricskázó motívumoktól. Ezek összeszedése lehetetlen – a sorozat Mel Gibson Passiójától a pedofíla-vádakig minden egyházi ügyet ceruzahegyére tűzött – de az nem, hogy a sorozatban megragadjuk az egyházakat illető kritika lényegét. Ezt a lényeget az alkotók talán a Do the handicapped go to hell? (A fogyatékosok a Pokolra jutnak?) című duplarészben ábrázolták a legfrappánsabban. Az epizódban a gyónás fontosságának a hangsúlyozása és a bűnösség sulykolása a Maxi atya részéről radikális megtisztulási vágyat gerjeszt a gyerekekben.

De rá kell jönniük, hogy a bűntelenség követelményének maga a katolikus pap sem tud megfelelni, ezért kivonulnak a „bűnös városból” és saját karizmatikus gyülekezetet alapítanak. A gyülekezet – mely az amerikai tévé-evangelisták és szekták jellegzetességeit figurázza ki – azonban csakhamar a többi, megtagadott egyházzal egy szintre züllik le. Átjárja a nyereségvágy és a vezérelvűség szelleme, és a gyerekeket végül Jézusnak kell hazaküldenie. A történet arra figyelmeztet, hogy a különféle egyházak gyakran maguk sem tudnak megfelelni a saját maguk által támasztott magas erkölcsi elvárásoknak, ezáltal maguk termelik ki azokat a fanatikusokat, akik az emberekben és az intézményekben csak a bűnt képesek meglátni.

A South Park tehát egyáltalán nem valami istentagadó sorozat – nem mellesleg a Go God, go! duplaepizódban az ateisták is igen alaposan megkapják a magukét – hanem olyan alkotás, mely a maga cinikus, többszörös áttételekkel operáló módján, de elképesztő pontossággal mutat rá a modern vallásosság sekélyes elemeire és az ezekből származó paradox jelenségekre. A South Park által felvetett témák minden gondolkodó, sőt, hívő ember fejében megfordulnak – csak legfeljebb kevesen mesélnék el töprengéseiket kollázsokkal súlyosbított óvodás gyerekrajzokban.

(A South Park összes része ingyenesen megnézhető a South Park hivatalos oldalán.)

Az Eleai Vendég
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.