Legnépszerűbb
Műfaj | Tévé
2011-08-26 12:30:00

HBO-sorozatok vallási szempontból, 3. rész

A Tudorok: Holnaptól minden más lesz! (1. rész)

Mindenki lecserélhető, minden újrakezdhető – ez A Tudorok mottója. VIII. Henrik viselt dolgairól mesél a sorozat, s persze asszonyairól: mert bármennyire is a hírhedt király van előtérbe tolva, A Tudorok mégis csak a nők és a hitvitázók filmje.

Holnaptól minden más lesz! Ez a mondat mindig akkor hangzik el VIII.Henriktől, amikor valami brutális lépéssel (például szakítás Rómával vagy régi szeretők eltétele láb alól) új fejezetet nyit. Mindenki lecserélhető, minden újrakezdhető – ez a mottó. A Her Majesty-vé avanzsáló szende vagy éppen vamp udvarhölgyek történelmi tablóvá szcenírozott szappanoperájában a macsó, vérnősző Henrik úgy vált szeretőt, királynőt és vallást, mint más akkortájt pendelyt vagy fuszeklit.

A Róma nyitotta a sort 2006-ban: az HBO nagyívű ugyanakkor epizodikus, több évados történelmi teleregénye kompatibilis volt a modern néző elvárásaival, volt benne kellő mennyiségű erotika és szex, jól adagolt erőszak és vér, nyers nyelvezet, katartikus hősbukás és sub rosa ármánykodás. Az alkotók a fikció eszközeivel tanítottak sok mindent az adott korról (szokások, viselet, társadalmi osztályok működési mechanizmusa), a historikus tényeket megbocsáthatóan hajlították a dramaturgia szerint. Ezt a mintát követi A Tudorok is, amelyben a történelmi tényeket néha flexibilisen kezelik, leginkább az események kronológiáját és a történelmi személyek szerepét. A Rózsák háborúja után Lancaster-rokonként a surranópályán hatalomra jutott Tudor-ház legizgalmasabb figurájának, VIII. Henrik viselt dolgairól mesél a sorozat, s persze asszonyairól: a féltucat nő kimeríthetetlen filmes kincsesbánya. Hisz bármennyire is a hírhedt király van előtérbe tolva, A Tudorok mégis csak a nők és a hitvitázók mozija, a vallási meggyőződések és családi állapotok váltógazdaságának filmje.

Mindent elárulnak a 2007-2010 között készült ír-angol-kanadai koprodukció (az itthoni HBO csak átvette tőlük, tehát nem ő gyártotta) plakátjai a sorozat mibenlétéről. Henrik egy meztelen nők és férfiak által alkotott trónuson ül, a felirat pedig a Miatyánk részlete: Thy kingdom come, azaz Jöjjön el a te országod (illetve királyságod). S ha folytatjuk, megkapjuk a széria esszenciáját is: legyen meg a te akaratod...ha a mennyben nem is, de a földön mindenképpen, ezért erőszakolja ki Henrik, hogy ő legyen az angol egyház feje, s indítja el útján az anglikán egyházat. Egy másik plakát felirata: Jó dolog királynak lenni, s Henrik valóban haszonélvezője a X. század óta a király fennhatóságát tisztelő Anglia társadalmi berendezkedésének. Uralkodóként gyakorlatilag bármit megtehet, felemelhet és eltörhet bárkit, elvehet és adhat vagyont, nőket, birtokot – parlament ide vagy oda.

A nők és hitvitázók mozija

Erre rímel a harmadik szlogen: King takes a Queen. S valóban mint a sakkban, ahol a királyt ugyan sakkban tarthatja egy királynő, de leütni csak a király tudja a királynőt, illetve annak csinos fejét. Henriket a házasságszédelgéseiről jegyezték leginkább (érdemtelenül), s így a sors fintora, hogy a Tudor-dinasztia leszármazottja, I. Erzsébet megalapozta a szigetország lakóinak feltétlen, némi gyülölettel vegyes rajongását az országvezető királynők (Viktória, II. Erzsébet), s később a Vaslady (Thatcher) iránt – noha a feleségek, a királynék mindig is népszerűek voltak.

Az angol aranykorok „kialakítása” sokkal inkább kötődik a királynőkhöz, mint királyokhoz, tartósabb és markánsabb nyomot hagytak a történelemben; nem véletlen, hogy Freddie Mercury is alázattal bújt bele a Queen-koncertek végén a stilizált koronázási ruhákba. Érdekesség, hogy sokkal több film készült kifejezetten a királynőkről, mint angol királyokról, akik inkább mellékszereplőként kerülnek fókuszba egy-egy produkcióban.

A sztori in medias res indul az 1520-as években: Henrik (aki „megörökölte” elhunyt fivére, Arthur feleségét, Aragóniai Katalint) energikusan igyekszik kormányozni és a belső ellenzéket kordában tartani aktuális jobb kezével, a napi bel- és külügyek operatív irányítójával; ez akkoriban Wolsey érsek és kancellár, később Thomas Moore (Mórus Tamás), majd Thomas Cromwell volt, akinek leszármazottai később ugye fenekestül bolygatják fel az újkori Anglia életét a protekturátusi időkben (1640-es évek). Henrik egyre jobban elhidegül Katalintól, elcsábítja Anne Boleyn igéző teremtménye, eközben hol a spanyol császárral (Katalin unokafivére), hol a francia uralkodóval hadakozik-szövetkezik. Házasságát új szerelme miatt megpróbálja semmisnek nyilváníttatni mindenféle egyházi és jogi procedúrával, ez vezet a pápával való szembeforduláshoz, a katolikus egyházzal való szakításhoz, és az addig eretnekségnek tartott lutheránus eszmék sajátos átvételéhez. Mai szemmel is döbbenetes a tény: a szeretőjéért képes egyházat/vallást váltani. Lecserélődnek a régi támogatók, azaz egy fejjel alacsonyabbak lesznek vagy száműzetnek az udvartól, ami akkor egy homo politicus előkelőség vagy egy nemes hölgy számára egyet jelentett az élőhalottsággal. A bukottak helyébe a kegyeltek új garnitúrája jön, akik mindig a kiszemelt nő családját és érdekőreit (érdekköreit) jelentik: a királynők Henrik mellett családjuk bábjai és prosperitásuk előmozdítói voltak.

Egyházat alapított a nők miatt

Ez ismerős, hisz a hierarchia mozgatja az HBO-n vetített sorozatokat, mindegyik erre épül a Trónok harcától a Spartacusig, a Borgiáktól a Gengszterkorzóig; s mindezekben a központi törvényhozó-ítélkező-végrehajtó hely a trón vagy a főnöki szék. Kötéltáncok és finomhangolások lehetnek ugyan, hogy valaki tisztes középszert tartson, de a filmek különböző küldetéssel vagy morális tulajdonságokkal rendelkező szereplői jellegzetesen a behódolást vagy a lázadást választják, s ezen elköteleződések generálják a történetet, karaktereik sajátosságát és persze a feszültséget is. Alakoskodások, ambíciók, kéjsóvárság, hatalomvágy – ezek a filmek mozgatórugói. Akadnak ritka kivételek: ilyen erkölcsös, nemeslelkű és mindenkitől egyenlő távolságot tartó fehér holló A Tudorokban Mórus Tamás, akárcsak a Trónok harcában Ned Stark. Ez lesz a végzetük: mindkettő egyre kényelmetlenebb a hatalomnak, fejük porba hull, az udvar nem tűri a független, szabad gondolkozókat, az igazság intranzigens bajnokait. Persze Mórus figurája megosztó: a humanista gond nélkül megéget reformista eretnekeket, majd ő is a mártíromságra vágyakozva marad hajlíthatatlan katolikus, s nem esküszik fel a király egyházi hatalmára.

A főcím a monumentális sorozatokhoz hasonlóan szemet gyönyörködtető. Ám a szokásos pezsgő és fordulatos HBO-mozikhoz képest sokkal lassabban csordogálnak az események, a pár igéző szépségű ír külső forgatási helyszín mellett a belsők dominálnak. A szinkronverziót továbbra sem ajánljuk, a dallamos angol lejtést és nyelvi csemegéket eredetiben kell élvezni, ráadásul a külföldi követek ízesen tört angolja is élményszámba megy. A sorozat kenőanyaga a korhű, mégis fülbemászó kísérőzene (Trevor Morris), utoljára tán Az utolsó mohikánban lehetett ilyen jól illeszkedő, kompakt zenét hallani. A Michael Hirst által gründolt sorozatban hagynak időt sok mindent átélni, kamarajellegű, végtelenített történelmi családregény pereg a szemünk előtt – ez kezdetben eltántoríthat sokakat, akik a pergőbb tempóhoz szoktak. A sztori néha hónapokat-éveket ugrik, néha teljesen belassul, s egy eseményt minden oldalról körbejár, sőt a 2. évad utolsó része konkrétan két napról, Anne Boleyn folyton elhalasztgatott kivégzéséről szól: még így is sűrítve.

Foltyatatása következik...

Simonyi Balázs

A cikksorozat előző részei:

Erkölcsöt fonákjáról: vérgőzös történelem a képernyőn

Borgiák: középkori pápaság, ahogy Hollywood elképzeli

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.