Legnépszerűbb
Műfaj | Tévé
2011-11-27 11:30:00

Dobozból ajánljuk

A forgatókönyvírók Bibliája és a kollektív tudatalatti

A kollektív tudatalattiban a jók mindig győzelmet aratnak: jön egy fiú, aki önfeláldozásával letöri a gonosz hatalmát.

Joseph Campbell mítoszkutató volt, könyve, Az ezerarcú hős, mégis elsősorban azért vált ismertté, mert a forgatókönyvírók Bibliája lett: hatását a hollywoodi filmek mintegy hatvan százalékában kimutatták. Ez a mítosztörténeti bevezetés megjelent már magyarul is, aki kézbe veszi, ismervén a szöveg utóéletet, nem győz csodálkozni. Ugyanis egy, a Kerényi Károly munkáihoz – Kerényivel (akire szintúgy hatottak C. G. Jung tanai) egyébként kapcsolatban állt Campbell – hasonló művet vesz a kezébe: egy sor sincs ebben vágásról, sem kameraállásokról, de még karakterológiáról sem. Ez egy mitológiatörténeti alapvetés, melynek kiindulópontja Jung kollektív tudatalatti tana.

Campbell szerint az ősi mesék és legendák mind a kollektív tudatalattiból származtathatók, és ezért közös mintát követnek, vagyis egyazon sémára épülnek. E séma lényege, hogy van egy fiú, aki a világtól távol cseperedvén mit sem tud arról, hogy őt választották ki a feladatra, hogy győzelmet arasson a gonosz felett (a kollektív tudatalattiban a jók mindig győzelmet aratnak). Ám jön egy mentor, aki a szárnyai alá veszi, aki megmutatja neki, mi is lesz az útja, merre kell mennie, hogy akár saját maga feláldozása árán is, de megmentse faját. Megtisztítsa azt a gonosztól. Campbell bőségesen idéz ind és ógörög mítoszokból, műveltsége, ha nem is mérhető mondjuk Eliadáéhoz, mindenképpen lenyűgöző (pályáját Joyce-kutatóként kezdte, Joyce sodorta a mítoszok felé a meglehetősen jóképű amerikait). Bár nem ír karakterológiát, mégis, a hős archetípusai is hatnak mind a mai napig a karaktereket finomító forgatókönyvírókra: az Alien alakváltója, küszöbőre is lehetne példa, de a Harry Potter számos szereplője is.

Campbell a prózaírókra is hatott: Neil Gaíman anyateje is Az ezerarcú hős lehetett, de Rowlingé is.

Egy bizonyos George Lucas nevű bölcsészhallgató is rajong műveiért. Belőle, és a mesekutató Propp műveiből írja szakdolgozatát. Aztán gondol egyet és Campbellt lefordítja a film nyelvére. Elvégre, ha évezredeken át hatott ez a Campbell által leírt forma, mért ne hatna még ma is. És ha hat, akkor az e formulára épült filmmel, gondolta Lucas, elég rendes pénzt is lehet keresni.
Biztos vagyok benne, hogy ő maga sem gondolta volna, hogy ennyit. Mindenesetre mind a Star Wars elsőként elkészült, tehát negyedik részét (Film+ november 28. 21.00), mind az első részét Campbell művéről a szemét le nem véve írta.

Tartalmaz egy kis Campbellt (Federico Fellini: Cabiria éjszakái; Giulietta Masina)

A jövő héten a tévékben vetített filmek jelentős része is tartalmaz egy kis Campbellt. Nem csak az olyan alapesetek, mint a Nomád (Film+ november 28. 19.00), melyben Dzsingisz kánnak egy, a vérnőző rokonok elől elrejtett ivadékáról derül ki, hogy a kazah nép megmentője (ezt a nagy költségvetésű kazah filmet a nagyszerű Szergej Bodrov együtt jegyzi az Intim megvilágításban alkotójával, Ivan Passerrel – ez utóbbi film utolsó jelenete maga a szoci vérvaló: a tojáslikőrt szopálók perceken át tartják az ég felé fejüket, mert nem cseppen ki a kistalpasból az émelyítő nedű), hanem az olyan filmek is, mint az Ali (RTL Klub november 30. 14.15). Ebben a Mohamed Aliról szóló alkotásban – ez a Leon Ichaso-féle változat, tehát nem ennek a Will Smith a főszereplője, de legalább olyan jó film, mint a Michael Manné – a feketék megmentője, szószólója a boxoló, aki csak azért öklözik, hogy beszélhessen: arról, hogy az elnyomottakért csak egy agyonvert, ám sikeres sportoló emel szót – létezésüket is eltagadják.
A Campbell-formula vicces verziója a Kung fu panda (TV2 december 4. 20.05) (tagadhatatlan, a gyerekfilmek az utóbbi időben elcampbellesedtek). Itt egy dagadt maci a kiválasztott. És ez még mindig jobb, mint a negatív verzió - hiszen ilyen is van – amikoris a gonosz erői ismerik fel küldetésüket. Az Ómen (Filmmúzeum december 1. 23.30) című filmben az Antikrisztus jegyeit hordozó kisfiú könnyedén siklik ki a szülei – egy idő után nem ölelő, hanem kétségbeesetten szorító – karjaiból. Bárcsak – gondolhatjuk – ilyen könnyen felismerhető lenne a gonosz, bár ilyen könnyen le lehetne legyőzni. Az Ómen is a gonosztól való félelmet szólítja meg, de sokkal kevésbé rafináltam, mint mondjuk Woody Allen egyik legjobb időskori munkája, a Match Point (RTl Klub november 29. 23.45). Vagy A mások élete (Duna december 3. 21.30).

Ha meg egy igazi Jung rajongót keresünk, olyasvalakit, aki Junghoz is zarándokol, akivel jungiánus pszichiátere leíratja minden álmát (ezek később forgatókönyvek alapjai lesznek), akkor nézzük meg a Cabiria éjszakáit, Fellini filmjét (Filmmúzeum november 28 09.00). Ebben a lélekemelő prosti-filmben a gonosz azért félelmetes, mert hétköznapi. Akár mi is lehetnénk…

Kolozsi László

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.