Legnépszerűbb
Műfaj | Tévé
2011-12-19 12:00:00

Dobozból ajánljuk

A film, mint ajándék

A zengő és csilingelő plázák elvonják a figyelmet az ünnep valódi lényegéről, ahogy elvonja egyébiránt a tévé is.

Kedveltük a gimnáziumi magyartanárunkat, még ha kicsit féltünk is tőle. Ez a kemény, következetes, nagyon művelt úriember, tőle szokatlan módon, nem sokkal a karácsonyi szünet előtt, kikelt magából: felháborodásának oka az volt, hogy Szenteste a Star Wars-t – ma már IV. részét – adta a közszolgálati tévé. Illetve akkor még ez az egy tévé volt: tehát az M1. Mégis hogy képzelik, csapott az asztalra, ezt az amerikai mocskot tenni a legszentebb estére. Nem tudtam osztani felháborodását. És nem azért, mert már akkor is tudtam, hogy a film alkotója, Lucas, rajongója Joseph Campellnek, és hogy ez a film tulajdonképpen a mítoszok és a vallási történetek mintáját követi, hanem azért, mert alig volt film, amiért jobban rajongtam volna. Úgy éreztem, az este megkoronázása lesz az, hogy a faállítás és az ünnep lezavarása után megnézhetem a Csillagok háborúját. Annak külön örültem, hogy végre anyukám is látja azt a filmet, amit akkor már vagy tízszer láttam moziban. Ha látja majd, akkor többet megért belőlem, gondoltam.

Letaglózott, hogy kedvenc tanárom ilyen ellenszenvvel viseltetik e film iránt. (Egyszer beszélgettem egyik legjobb filmrendezőnkkel, Pálfi Györggyel, megkérdeztem tőle, miért lett rendező. Azt felelte, „egyértelműen a Star Wars miatt”. „Lenyűgözött.”)

Nem kaptam akkoriban túlzottan sok ajándékot, nem is nagyon reménykedtem abban, hogy kapok, nekem akkor ez volt az egyik legfontosabb ajándékom. És nem voltam ezzel egyedül. A tévé hozzátartozott az ünnephez. Ahogy hozzátartozott a gyertyagyújtás és a IX. szimfónia is. És végre, gondoltam, nem Az élet csodaszép megy majd, hanem egy olyan film, amit én is szívesen nézek.

Ma már a tévét ebből az ünnepből is kiiktattuk, hiszen teljes mértékben egyetértek Pilinszkyvel, az ünnep lényege a koncentrálás, az odafordulás, nem pedig a pihenés, a lazítás. Arra kapunk az ünnepben időt, hogy odaforduljunk az igazán fontos, az egyébként a mindennapokban ily jól nem érezhető erők és dolgok felé. Éppen ezért is erőlködik oly nagyon a Gonosz, hogy előlünk az ünnepet az ajándékhalommal, a Jingle Bells-szel és egyebekkel kitakarja.

Aki oda tud fordulni az Ég felé, ekkor, az megerősödik.

A zengő és csilingelő plázák elvonják a figyelmet, ahogy elvonja egyébiránt a tévé is. A kivételes eset – és ez éppen az volt – amikor úgy érezhetjük, hogy attól is, a tévétől is, kaptunk valamit.

Idén, advent utolsó hetében, igen bőséges a választék. Jobbnál jobb filmek tömegét tudnám ajánlani: lesz Casablanca, Hannah és nővérei (az egyik legjobb Woody Allen opus), lesz film Pio atyáról (Filmmúzeum december 20., a három film egymást követően megy), lesz a Banánköztársaság (a legritkábban vetített Woody Allen filmek egyike), Mission Impossible2 (a John Woo film, amiben motorpárbajt vívnak a szembenálló felek). Lesz két Clint Eastwood rendezés, a valaha készített legszebb szerelmesfilmek egyike, a kétszereplős A szív hídjai, amiben Eastwood partnere Merryl Streep, aki egy hajtincs arrébbsöprésével erőteljesebben tudja ábrázolni a kétségbeesést, mint mások három óra végigszenvedésével, meg a kevésbé sikerült Államérdek (egy barátom frappáns megfogalmazása szerint: az Államérdektelen – Film+ december 20. 21.10).

Lesz egymás után a két Ong Bak, a bámulatosan ügyes Tony Jaa-val (igaz, a két részből körülbelül csak húsz perc emelkedik ki, de ezért húsz percért, még konkrétabban az első részben látható piaci csatárért, érdemes végignézni (Film+ december 19. 21.00 ill. 23.00). Lesz az utóbbi évek egyik legjobb szórakoztató magyar filmje, a Made in Hungária (TV2 december 22. 21.00), egy interjú, ugyanaznap – Lévai Anikó készítette – a régóta nálunk élő és dolgozó Jeremy Irons-szal (M1 20.15).

Lesz Bergman-film, Shrek, Grincs, Négy esküvő és egy temetés.

Csak éppen egy olyan film se lesz december 24 és 25-én, amit ajándéknak gondolnék. Nem tartom rossznak Matthew Vaughn Csillagporát (TV2 december 24. 21.15), a Legyetek jók, ha tudtok-at sem (Filmmúzeum 21.00). De azért ezeket nem gondolnám ajándékoknak.

Ellenben ha most kelne ki magából a történelemtanárom – idős ember már, de még aktív – akkor megérteném: mert elképzelni sem tudom, mi vitte rá a Film+ szerkesztőit, hogy december 24-ére, estére, a következő három filmet tegyék egymás mellé: True Lies, Halálos fegyver, Fűrész. Ahogy azt sem értem, milyen alapon került ide a Micsoda nő, ami, jó, jó, rendben, tündérmese, de hát mégiscsak egy rosszlányról szól (RTL Klub 21.35). Igaz, előtte, és ez sokkal inkább irritáló, a Való Világ megy (gondolom a villalakók belesírják az éterbe, hogy milyen rossz nekik, hogy éppen most nem lehetnek szeretteikkel).

Na jó, az ajándékok közé betudható filmek közé tartozhat Kenneth Branagh A varázsfuvolája (M1 21.40): de a Varázsfuvolának, bármennyire is szeretnénk, nincs sok köze a karácsonyhoz, a kereszténységhez. Annál több köze van a görög nagy misztériumokhoz, a szabadkőművességhez, a profán beavatási szertartásokhoz.

Jan Assmann egyiptológus írta le, hogy az Éj királynője és Sarastro jelleme nem írói következetlenség miatt változik olyan hirtelen nagyot, hanem azért, mert a XVIII. század nézője a jellemek kifordulását látván azt élhette át, hogy semmi sem fehér-fekete, amit jónak hittünk, lehet hirtelen gonosz, amit gonosznak, az lehet jó.

Az ember változékonyságának, kiismerhetetlenségének megtapasztalása alázatosabbá és gyanakvóbbá tehet bennünket.

Branagh Mozart művét – egyébként teljesen indokolatlanul – az első világháborúba teszi át. A zene mégis, a szöveget nem támogató ötlet ellenére is, hat. (Egyébként aznap este hallható Herbert von Karajan híres Varázsfuvola felvétele is a Bartók Rádióban.) Ez a zene: a fenségesség zenéje.

De a karácsony nem fenséges ünnep, hanem bensőséges. A szereteté.

És azt, hogy ez mit is jelent, akkor is megéreztem, amikor anyukámat, aki végigszenvedte a Star Wars-t, megkérdeztem, tetszett-e neki e film. Csodálatos volt, ahogy az a csillag felrobbant a végén, mondta mosolyogva.

Kolozsi László

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.