Legnépszerűbb
Műfaj | Tévé
2011-11-06 12:00:00

Dobozból ajánljuk

A család kincse - szeretetáradat

Minden a családról szóló film alapvetően a szeretet elfeledhetetlenségéről szól, arról, hogy az, akit szeretni tudtunk, az a szeretettel örökre bevésődik.

Helen Fisher pszichológusnő szerint a szerelem átlagosan négy évig tart. Annak, hogy éppen ennyi ideig, genetikai okai vannak. Négy év elteltével lesznek a gyerekek eléggé önállók ahhoz, hogy az anyjuk már egyedül élve is gondoskodni tudjon róluk. Négy év elteltével az apa úgy érzi, eljött az ideje annak, hogy leváljon a családról, erős a késztetése arra, hogy más nőket is megtermékenyítsen. Azon vallási parancsolatok, melyek a családi kapcsolatokról, a családtagok egymás közti viszonyáról rendelkeznek, éppen ezen ősidők óta bizsergető vágyakat hivatottak letörni. Ennek számos oka közül az egyik az, hogy a család az, amelyben a legtöbbször, a legkönnyebben, a legintenzívebben megtanulható, mi a szeretet. Éppen azért is, mert a család olyan kötelék, mely nem mindig, és nem minden esetben a szabadságot biztosítja. A családban tanulható meg a lemondás, a fegyelem.

Ha a kapcsolataink végstádiumát figyeljük, ha intenzíven emlékezünk, miért, és mikor ment tönkre egy a kezdetekkor még öröknek tetsző érzelem (a szerelem talán éppen azzal ragadható meg, hogy mindig öröknek tetszik), átélhetjük, mi is a kötődés lényege. Hogy a szeretet nem megszakítható, nem megszüntethető.

Ez az az érzés, amiben a legintenzívebben nyilvánul meg: nem minden általunk, a mi akartunk szerint történik.

Minden a családról szóló film alapvetően erről, a szeretet elfeledhetetlenségéről szól, arról, hogy az, akit szeretni tudtunk, az a szeretettel örökre bevésődik. A sok családi film valójában mind a szeretet filmje. Még az olyan végletes opusok is, mint a Hamlet, amely, ha nagyon elegyszerűsítem, arról szól, mit érezhet az, aki körül minden széthullik, legelsősorban is a család.

A jövő hétre ajánlott első tévés darab egy Hamlet, de nem egy film, hanem egy színházi előadás. Igaz a rendezője filmrendező, az egyik legmerészebb és legérdekesebb magyar rendező (akiről - többek közt Gervai András a rendező-besúgókat tárgyaló könyvéből - sok disznóság kiderült már). Bódy Gábor egyetlen színházi rendezését mutatja be a Duna TV (Duna2 november 10. 22.20). Ennek a győri színielőadásnak a Hamletjét, mintha kitették volna az északi sarkra: oly kietlen és hideg körülötte minden. A sokat bírált előadás legfőbb erénye, hogy úgy szól a szeretet, a szerető közeg hiányáról, hogy szinte beleborzongunk.

A másik, melegen ajánlott családi filmben az apa halála után kerülnek a hősök nehéz helyzetbe. A Fa (Cinemax november 13. 16.40) című filmben – rendezője a Mióta Otar elmenttel sikeressé lett Julie Bertolucci – egy kislány veszi észre, hogy apja halála után annak lelke egy fában, kertjük öreg fájában, él tovább. A fa lassan mindent maga alá temet, mindent felemészt: ki kell engesztelni. Nem is csak a gyászról, az apa hiányának feldolgozásáról, hanem arról is szól e film, hogy az életben, az itt maradtak, hogyan tudják egymást újra megtalálni – hiszen minden családi katasztrófa mindent szétzilál – egymást újra megszeretni.

Egyre később tudnak és akarnak kirepülni (Mama kicsi fia – Diane Keaton, John Heder)

Arról, hogy a szeretet, a családi boldogság mennyire nem a szerelem függvénye – vagyis arról, hogy miért is lehet működőképes egy szülők által tákolt házasság – a legjobb példa a Színes fátyol (TV2 november 8. 10.55) házaspárja: a családja szélére került, kissé megkeseredett lányka (most, az új változatban Naomi Watts játssza, de játszotta már Greta Garbo is, a Maugham-adaptáció hősnőjét) kényszeredetten megy hozzá a Kínában munkát vállaló orvoshoz. Ott, Albiontól távol, veszi észre férje értékeit, kezdi el meglátni abban, akivel összekényszerítették, a jó embert.

Hogy ne csak komor filmeket ajánljunk: családjáról leválni nem tudó kamasz – pontosabban már fiatal felnőtt – a főszereplője a Mama kicsi fia című vicces darabnak (M1 november 10 20.15, M2 november 12. 00.15), mely némely pillanatában tagadhatatlanul idegesítő. Diane Keaton az a színésznő, aki idősödvén már képtelen önirónikus, könnyed lenni, de szerencsére gyermekét a Nevetséges Napóleon című zseniális opus Napóleonja, Jon Heder alakítja.

Napóleon, ez a retardált fiatalember, látványos győzelmet arat az előítéleteken. Míg az MTV filmje – a Nevetséges Napóleon - nagyszerű, e vígjáték inkább csak tűrhető. De kétségtelen egy fontos problémát érint: a gyermekek egyre később tudnak és akarnak csak kiválni a jó kis meleg család fészekből.

Mert, ahogy az is igaz, hogy szinte senki nem akar és tud család nélkül élni, az is, hogy a legnehezebb: családban élni. A család az az egység, ahol nem csak a szeretetről tudjuk meg a legtöbbet, hanem önmagunk korlátairól is.

Kolozsi László

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.