Legnépszerűbb
Portré
2011-07-07 21:54:00

Harmadik típusú találkozás: Spielberg és E.T.

Jézus, a földönkívüli

1982-ben, amikor a világ megismerhette és megszerette E.T-t, a négyszeres Oscar-díjas rendező még nem volt négyszeres Oscar-díjas rendező. Steven Spielberg Jézusról készített UFÓ-mozit.

Egy pesti bérház harmadik emeletén egy alig bútorozott albérlet sötét konyhájában cigizve két, a nyolcvanas években született harmincas férfi beszélget. Te tudtad, hogy az E. T. Jézusról szól? Nem! De durva. Ja, ja, az egész tulajdonképp egy megváltás-sztori: Betlehemtől a keresztrefeszítésen át a mennybemenetelig. Király. Megnézzük? Jóhogy!

A Szentírás ihlette? (E.T.)

Spielberg, a modern Grimm

Hogy szakállas, rosszarcú harmincasok ennyire rá tudnak pörögni bicikliröptető földönkívüliekre, nincs ebben semmi meglepő, a mai fiatalembereknek úgy tűnik, nehezebb felnőni, mint apáinknak volt. Nem csoda, hisz két olyan volumenű, nagy mesélő meséin nőttek fel, mint George Lucas és Steven Spielberg. Ők a mi Grimm-testvéreink. Csoda, ha rajta akarunk maradni a flashen?

Az viszont már meredekebb lehet, főleg így elsőre, hogy egy lapon említjük a kis ronda ufót miurunk Jézus Krisztussal. 1982-ben, amikor a világ megismerhette és megszerette E.T-t, a négyszeres Oscar-díjas rendező még nem volt négyszeres Oscar-díjas rendező. Ő volt az a fiatal direktor, akinek neve néhány alkotása után összefonódott a látványos, varázslatszerű moziélménnyel. A könnyű szórakozással, kellemes hátborzongással. Túl volt a Cápán, amely miatt strandolók tömegei rettegtek a tengeri fürdőzéstől egy életen át, megcsinálta első sci-fijét, a Harmadik típusú találkozásokat, amelyben először meséli el az emberiség és az űrlények randevúját, végezetül elmesélte első kalandját a jelen sorok írójával egyidős régészprofesszornak, Indiana Jones-nak. Nem volt még sem München, A.I.- Mesterséges értelem, sem Amistad, de legfőképp nem volt Schindler listája, amely az ultrasikeres direktor életművét látszólag olyan élesen választja szét, mint egykor Mózes a vörös tengert.

Azért csak látszólag, mert Spielberg, sok más, zseniális művésszel egyetemben, lényegében mindig ugyanazt mondja. Ha lecsupaszítjuk filmjeit, rendre ugyanazok a témák bukkannak fel filmjeiben, hol az egyik erősödik fel, hol a másik: a gyermeki világ(nézet) bemutatása, a szeretet himnusza, kultúra, a civilizáció és a család védelme, illetve a világok találkozása. A Schindler listája éppúgy a kultúra elleni terror filmje, mint az Indiana Jones első epizódja, a Sugarlandi hajtóvadászat éppúgy (többek közt) a család fontosságáról beszél, mint ahogy tette a Hook, vagy ahogy az A.I. És szép, ahogy egy életművön keresztül ível a különböző világok találkozásának motívuma. Erről szól többek közt éppúgy a Jurassic parkban, mint a Harmadik típusú találkozásokban, vagy az E.T. – a földönkívüliben.

"Engedjétek hozzám a gyerekeket"

Spielberg témái tehát adottak, legfeljebb a hangvétele lesz egyszer komoly, máskor játékos, mesélő, olykor vérfagyasztó. Vagy, ahogy például az E.T.-ben is – saját kedvencében –, ezek keveréke.

Jézus felbukkanása az értelmező horizontján sem olyan váratlan, ha az egész életműre tekintünk. A zsidó-keresztény örökség orgonaszólamát végig ott hallani minden ostorcsapás, dinoszaurusz-üvöltés, géppuskaropogás, vagy tripodsziréna-hang mögött.

Amikor a botanikusok űrlények egy kaliforniai kisváros határában kénytelenek hátra hagyni E.T-t, ő városba veszi az irányt. A gyerek Elliott pedig, miután rá hárul az a nemes feladat, hogy átvegye a pizzaszállítmányt, amit szerepjátékozó fivére és haverjai rendeltek, kertesházuk fészerében hangokat hall. Egy, a keresztény kultúrát ismerő ember a fészerből kiáradó csodát sejtető fényt látva, felette a sötétkék éjszakai égbolton a Holdsarlóval, nehezen tud nem Betlehemre, a Jézus születésére asszociálni. Ami az E.T.-ben a fészer, a Bibliában a jászol.
Persze, Spielberg nem Jézus történetét akarta akkurátusan újra elmesélni, a Megváltó alakja és a Biblia szellemisége szerencsére sokkal rafináltabban van jelen az E. T.-ben ennél. Akinek van füle, hallja. Miként filmünkben is: Elliott a gardróbban húgát azzal próbálja meg rávenni, hogy ne mondhatják el senkinek, mit találtak, mert a jövevényt „felnőttek nem láthatják”. Csak a gyermekek. (Máté 18,3 "Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.") A gyermeki perspektívában tartott kamera sokáig egyetlen felnőtt arcát mutatja csak, a három gyereket egyedül nevelő anyukáét, akit nem mellesleg Mary-nek, magyarul Máriának hívnak. (Az egyik jelenetben E.T. is anyának szólítja őt, mintha mindenki anyja lenne.)

Hogy mennyiben szándékoltak ezek a párhuzamok, mennyiben pusztán a kollektív tudattalan mélyéből önkéntelen előbukkanó kulturális toposzokról van szó, amelyek a forgatókönyvíró, Melissa Mathison, illetve a rendező elméjéből kiáradtak, majd pedig az erre fogékony zsidó-keresztény kultúrában felnevelkedett, vagy azt ismerő néző tudásával összecsengenek, ezt nehéz lenne megmondani. Hogy az, hogy három gyermek találja meg az űrlényt, ahogy Jézust a három király köszönti, vagy hogy a földreérkezése pillanatában tudósok/Heródes katonái el akarják fogni véletlen egybeesés-e vagy tudatos rájátszás, ki tudja.

De túl sok itt a jel, hogy véletlenről legyen szó. Figyeljük meg ahogy E.T. két szóban összefoglalja a Hegyi beszédet (Légy jó!), vagy a biológia órán Elliott a békák kiszabadításával eljátszik egy mini-exodust, aztán E.T. csodákat művel, túl a Hold előtti híres repülőbiciklizős jeleneten gyógyít is, például egy napraforgót, aztán mikor Elliott megvágja kezét egy körfűrésszel (ujjuk összeérintése ráadásul előhívja Michelangelo freskójának leghíresebb részletét a Sixtus-kápolnában, természetesen Ádámmal és Istennel). És nehéz nem észrevenni a gardróbba rejtett lénnyel beszélgető három gyermek mögött a háttérben a nap, vagy virág alakú, templomi üvegtáblára emlékeztető ablakot. És mit kezdjünk a Pán Péter-mesével, amelyet Mary olvas fel a kislánynak, és amelyben Tink (azaz Csingiling) hősiesen lehúzza a mérget, amit Pán Péternek szántak, de a gyerekek hitétől (amely a színpadi darabban tapsolásban fejeződik ki), mint mondja, úgy érzi, újra feléledne. És így is lesz. Nem variációja ez Jézus szavainak? „Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él” Ján. 11. 25. Vagy máshol (zsid. 11.1.): „a hit a remélt dolgok valósága”.

E.T. mindenkié

E. T. otthona az égben van, oda akar eljutni, visszajutni mindenképp. Ehhez neki is meg kell halnia, hogy feltámadhasson (János 3,3. "Aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.") Elliott, aki először találkozott a jövevénnyel olyannyira összefonódott vele, a kapcsolat olyan szoros lett köztük, hogy nem csak részeg lesz, amikor E.T. is (nem tudván, hogy a hűtőben talált dobozos sör alkohol), de társával együtt haldoklik is. Mikor aztán E.T. meghal a tudósok laboratóriumában, Elliott jobban lesz. Felidéződik Jézus kereszthalála ekkor, aki értünk halt meg. A film ideje szerint 15:36-kor megállapítják a halált. Gert, Elliott kishúga anyjától kérdezi: meghalt, anya? Kívánhatjuk, hogy jöjjön vissza?

A kulcsos ember félelmetessége, aki mindvégig E.T-re vadászik, akkor oszlik szét, mikor Elliott-ot a kommunikátorról faggatva elmondja: „Elliott, ő hozzám is jött. Erre vártam 10 éves korom óta.” Ahogy Jézus is mindenkié, aki hajlandó a saját Megváltójának elfogadni. Ezekben a jelenetekben válik a felnőttek arca is láthatóvá, ahogy a kulcsos embertől, már a többi tudóstól sem fél a néző, azt látjuk, ők is meg akarják menteni az űrlényt. Majd ugyanő, a kulcsos ember habár nem hiszi, hogy szándékosan hagyták volna itt E.T-t. „De az ittléte csoda, Elliott. Ez egy csoda.”

Feltámadt!

Mikor aztán Elliott kérleli E.T-t, hogy maradjon vele és ígéri, hogy vele lesz, megintcsak felsejlenek Krisztus szavai („Veletek maradok mindig, az idők végezetéig” (Máté 28,20), , amit aztán E.T. égbeemelkedése előtt elismétel megnyugtatva a fiút. Itt leszek – mutat rá a fiú fejére. Elliott, mikor E.T-t egy lombikszerű koporsóba fektetik szinte vallásos áhitattal vall a tetem fölött: „Hinni fogok benned egész életemben, minden nap.”

Miután a nézőket Spielberg csordultig töltötte gyásszal, E.T. – talán Elliott hite, és szeretetének megvallása miatt –, mint vele együtt az elszáradt virág is: feltámad, majd az égbe repül.
Előbb azonban újabb, és a filmben talán a legerősebb, legegyértelműbb Jézus rájátszást látunk: A tudósoktól ellopott hűtőkocsiból kiáramló gőzben az ereje teljében lévő űrlény fehér lepedőben, karját széttárva áll, mellkasában pedig a vörösen pulzáló szív. Szemében szeretet és szomorúság.

A film záróképein, az űrhajó kondenzcsík helyett egy szivárványt húz az égre. Ekkorra már egy bibliaismerő ember rutinszerűen kódolja az üzenet és gondol Noéra, a szövetségre, és a szövetség jelképére Mózes első könyvében.

Steven Spielberg földönkívülije jövőre lesz harminc éves, akárcsak jelen sorok írója, aki tartozik egy vallomással: nem az E.T.-n nőtt fel, egy éve, egy albérleti konyhában történt beszélgetés után látta. De majdnem huszonnyolc éves szemeiből úgy potyogtak a könnyek a gumimanó történetén, mintha legalábbis nyolc lett volna. Ebben rejlik Spielberg zsenialitása, megtanít minket gyermeknek lenni. (Máté 18,3 "Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.") Köszönet és hála.
 

Toroczkay András

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Hozzászólások

kekec 2011-07-08 11:10:15
Gratulálok az íráshoz!
Pontosan ezért szeretem én is Spielberg filmjeit. Én még gyerekként láttam E.T.-t a moziban, aztán pár évre rá Indiana Jones első kalandja sarkallt arra, hogy Bibliát vegyek a kezembe - nagyon érdekelt a Frigyláda, és természetesen hamarosan már mást is észrevettem a Szentírásban.
Amúgy az Amistadban is nagyon érzékletesen meséli el a rendező a kereszténység lényegét az írni-olvasni nem tudó rabszolgák szemszögéből.
Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.