Legnépszerűbb
Portré
2011-12-21 20:00:00

Méltóságos úr

Básti 100 - szerep és morál

Száz éve született Básti Lajos színészfejedelem.

Básti Juli mesélte, hogy az első felvételijére a Toldival készült. Megállt a színművészeti jeles tanáraiból álló felvételi bizottság előtt, és odáig sem jutott, hogy „Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga”, amikor megállították. „Állj, állj”, tette fel a kezét a rektor. „Ne ezt mondja kedvesem”. Básti Juli nem értette. „Nézze”, mondta a rektor elnéző kedvességgel, „ezt az Ön édesapja mondja legszebben a világon, mindig az ő hangjával fogjuk hallani. Válasszon mást.”

Básti Lajos hangját nehezen lehet feledni. Ha megnézünk vele egy filmet, még ha az még oly korai is, mint a Pillanatnyi pénzzavar vagy a 120-as tempó, emlékezünk erre az ízesen beszélő orgánumra, erre a nyugodt, méltóságteljes hanghordozásra. Még egy mellékszerepben is, oly kiváló partnerek mellett, mint Latabár Kálmán, Darvas Iván, feltűnik (mint a Fel a fejjel című filmben). Még a legkisebb szerepére is teljes erőbedobással – ez valóban erőt is jelentett, elsöprő energikusságot – készült.

„Mindig az ő hangjával fogjuk hallani"

Kérlelhetetlen volt, kemény, olykor kifejezetten durva. A Nemzeti Színház perolinkezelőjének – ő locsolja fel a színpadot a kezdés előtt – úgy szólt oda, hogy fegyelmit kapott Major Tamástól. A hatvanas évekre elérte, hogy nem merték a színházak alkalmazni. Mert eltörpült mellette mindenki, mert az elviselhetetlenségig őszinte volt, mert mindenkitől elvárta, hogy a maximumot hozza ki magából, mert nem kontrollálta indulatait, mert a kollégák jelentős részét lenézte. De még a kegyvesztettség utáni időszakban is voltak emlékezetes fellépései, filmszerepei. Többek közt az Othello Gyulaházán.

A felfuvalkodott vidéki színész megformálása tanúskodhatik arról, hogy nem volt híján bizony az öniróniának sem. Feleségét kéri meg végszavazni a film hőse, és egy zoknijával játssza el az Othello nagyjelenetét (mikoris a vad mór megleli a felesége hűtlenségére utaló bűnjelet, a kendőt). Ahogy lazán arrébb dobja a zoknit, az feledhetetlen. Abban benne van, hogy milyen komikus és miért is komikus az óriásira dagadt ego. Mivé lesz a folyton ünnepelt, a kritikákra már nem adó színész, hogy mért vezet a legnagyobbak útja (és a legnagyobbra tartott vidéken elásottaké) a pojácaság pocsolyájába. Ez a színész, Zsurzs Éva filmjéé, oly mértékben képes az önáltatásra, hogy akkor is, amikor arra figyelmeztetik, a jelzett helyen van (ti. a pocsolyában), képes azt mondani, csak a meleg fürdő utáni vágy hajtotta oda.

A kérdés persze az, hogy lehet e magyar színész nem provinciális. Latinovits bőszen tanult angolul, készült a távozásra, arra hogy külhonban is kipróbálja magát. Kabos Gyula szegény akkor halt meg, amikor már kezdett futni a hollywoodi szekér, amikor már kapott jobb szerepeket is.

Básti mindenkettőjüknek méltó partnere volt.

Az Egy magyar nábobban van egy olyan jelenete Latinovitscsal: ma már elsősorban a két színész hanghordozására figyelünk; a két különleges, rendkívüli orgánumra, és nem arra, hogy mit mondanak (arról elmélkednek, érdemes-e élni). Latinovits beszédhibával küzdött, a Keszthelyen született Básti zalai tájszólását győzte le. Két hihetetlen akarat.

Básti a harmincas években a legsármosabb színész-gazfickók egyike. Fel is panaszolja, hogy beskatulyázzák, nem mindig áll neki jól az öltönyös szépfiú szerepe, több van benne ennél. A numerus clasus az ő pályáját is megtöri, munkaszolgálatra hurcolják. Ezekben a keserves hónapokban keményedik meg. A negyvenes évek végén lesz újra népszerű, Keleti Márton foglalkoztatja szívesen.

A forradalom előtt kapja Kossuth-díját. A sematikus alkotásokban is remek alakításokat nyújtott – felesége a kor ünnepelt színésznője, Ferrari Violetta ekkoriban –, éppen ez az időszak az, amikor alakításának legfőbb jellemzője lesz: a méltóságteljesség.

Csak tisztességtelen eszközökkel lehet elpusztítani (Básti Lajos és Kállai Ferenc)

Várkonyi Zoltán Jókai-adaptációi is kiválóak, de ezekben nem ő a primátus. A legjobb filmjeinek egyike a Katonazene, ez a méltatlanul kezelt nagy film, amiben ő a tisztességes orvos, kinek feleségét a városba érkező gárda vezetője (Kállai Ferenc) vegzálja. Csak tisztességtelen eszközökkel lehet elpusztítani.

Ez a példázat még veszélyes is lehetett 1961-ben: vannak, akiknek tisztessége, méltósága kikezdhetetlen. Vannak – a régi korok erkölcsében bízó humanisták, akiknek gerince hajlíthatatlan. És ezek az emberek az igazi példák. Ezek a – sokszor láthatatlan, széles körben nem is ismert emberek – adnak tartást másoknak, mutatják meg, hogy kell élni, túlélni: rendszereket, hatalmakat, rezsimeket, elnyomást. Básti Lajos ilyen példamutató ember volt.

November 16-án volt száz éve, hogy megszületett. Születésnapját nem ünnepelte hangosan a közszolgálati tévé sem. A Fel a fejjel ment csak le. Nem a Butaságom története, ez a csodás, egészen franciás, megejtően szép vígjáték, melyben Ruttkai Éva a partnere Bástinak, és nem is a Katonazene. Melynek világos mondandója ma is aktuális.

Kolozsi László

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.