Legnépszerűbb
Kritika
2011-12-13 18:05:00

Szomjas György: Kopaszkutya Kettő

Régi csibészek nem ismerik egymást meg

Nem harap és alig csókol. A Kopaszkutya Kettő nem bánt senkit, csak veri a habot.

Nem folytatás, nem nosztalgia – ezzel a felcímmel jelent meg novemberi videóriportunk Szomjas György új filmjének sajtótájékoztatójáról. Tévedtünk, csak a fele igaz: a Kopaszkutya Kettő nem folytatás. Leginkább mozgóképes emlékmű az eredetinek, és a Hobo Blues Band-nek. Harminc év sikersztori – zenés nosztalgia.

Ha a Kopaszkutya 1981-ben maga volt a szociorock, akkor a Kopaszkutya Kettőnek kellett volna a magyarock szociójának lennie. A bravúr elmarad, a filmet a szeretet és a rajongás tartja össze – a néző szeretete és rajongása a Kopaszkutya (és/vagy a HBB) iránt. Szocio-rock-szocio... Az is lehet, hogy félreértettük a rendezői koncepciót (pontosabban: tartalmat gondoltunk mögé), miszerint a '81-es mozi fiktív zenekarának (Colorado-Kopaszkutya: nagyjából az akkori HBB plusz Schuster Lóránt és Mareczky István a P.Mobilból) tagjai oly sikeres/különleges/eltérő-mégis-hasonló/hasonló-mégis-eltérő/etc. életutat jártak be, hogy azt érdemes Kettőben összegezni.

Nincs valós koncepció, Szomjas György ugyanis, úgy tűnik, nem tudta eldönteni, mit is szeretne elmesélni: a Kopaszkutya keletkezéstörténetét és utóéletét; három “főszereplője”: Földes László Hobó, Póka Egon és Deák Bill Gyula elmúlt harminc évét; vagy ütős koncertfilmet csinálni a HBB idei búcsúfellépéséről – esetleg mindezt így, együtt, ami viszont eleve kudarcra ítélt vállalkozás. A feladathalmozás hiányt szül, kezdve Schuster Lóránttal. A P.Mobil frontembere 1981-ben a Kopaszkutya menedzserét alakította, fontos szerep, a nem-folytatásban: zéró. A Kettőből ki sem derül, miért mellőzték, pár kocka az eredetiből nem pótolja a (dupla) hiányt. Az ok: az alkotók és a szereplők nem szimpatizálnak Schuster politikai nézeteivel. Értjük, elfogadjuk, miközben a mellőzés elfogadhatatlan, ugyanis önmagában az érdekes dokufilmes szituáció lett volna, ha a jobbszélre sorolt Schustert egy asztalhoz ültetik Hobóékkal. De ha erre a többiek nem vállalkoznak, akkor is megért volna egy misét, hogyan lett a frontemberből Frontember: a “rovarhalál zenészéből” (P.Mobil ős: Gesarol) az überradikális Magyar Nemzeti Front elnöke.

Zenés nosztalgia (Hobó)

Ráadásul P.Mobilt és HBB-t nem csak a Kopaszkutya köti össze, Hobó szövegeket írt Schusteréknek, a két zenekar a Beatricével együtt volt “feketebárány” – 1980, Fekete bárányok koncert, itt mutatkozott be a Bizottság. Némi plusz energiával be lehetett volna emelni Nagy Ferót és Wahornékat, ha már a Kettő súlyos hányadot szentel a Kopaszkutya keletkezéstörténetének és így érinti a nyolcvanas évek rokkvalóját.

Marad a Hobó-Bill-Póka hármas, többször, több helyütt elmondott kis és nagy sztorik, ki mekkora tehetség, mennyi mindent ért el, nagy a tisztelet egymás iránt. Hogy volt-hogy volt, komoly kérdések sehol, a szereplők és a rendező kerülik, mint az ütközést Schusterrel. Például: miért vált ki Bill a HBB-ből, és miért távozott Póka (aki a kilencvenes években egyébként a P.Mobil basszusgitárosa volt...), milyen feszültségek voltak a zenekaron belül, és valójában: mit tett a zenekarral a Kopaszkutya, az egymillió nézőn, népszerűségen és betiltott albumon túl.

Annyi azért kiderül, a főszereplők másképp értékelik a '81-es opust. Póka és Deák Bill azonosult a szereppel, Hobó inkább szerepnek (és később: tehernek) élte meg. De még ebből a nézetkülönbségből sem keletkezik hasznos feszültség, ahogy Hobó értelmiségi-proletár-lázadó-művész-rocker identitásküzdelméből sem.

Kis és nagy sztorik

A Kopaszkutya Kettő minden hibája abból fakad, hogy nincs irány, nincs igazi koncepció, nincs feszültség, csak bőséges szembedícsérés, újrahasznosított koncert- és filmfelvételek. A szociofilm nagy öregje (olyan filmekkel, mint a Falfúró, a Könnyű testi sértés vagy a Roncsfilm) tehetségét csak villanásnyi jelenetekben tudja megmutatni: a miniszterelnök megszólítása Hobó Kossuth-díjának átadásakor (miszerint a Kopaszkutya is tehet arról, hogy a Fiatal Demokraták olyanok, amilyenek), az eredetiből kicenzúrázott jelenet újraforgatása (orosz katonák autogrammot kérnek a Colorado “sztárjaitól”), néhány karikatúra-szerű jelenet, beállítás.

Utóbbiak célzásértékűek: nem kell, nem szabad komolyan venni ezt a filmet. Születésnapi tortának készült, saját célra, piskóta nélkül, porcukorral, enyhén savanykás habbal.

S.A.

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.