Legnépszerűbb
Kritika
2011-07-07 22:15:00

A hit lovagja: Gyurica, az órás

Fábri Zoltán: Az ötödik pecsét (kritika)

Ha újra élhetnéd az életed, mi lennél inkább, elnyomott vagy önkényúr? Fábri Zoltán példabeszéde a megaláztatásról, szenvedésről és hitről.

Fábri Zoltánról mostanában keveset beszélünk. Talán azért mert a szocialista éra futatott filmrendezője volt, három Kossuth-díjából kettőt az ötvenes években kapott meg, és maga Révai József nevezte ki az államosított filmgyár művészeti igazgatójának. Pedig Fábri a nemzetközi filmszakma elismerését is kiérdemelte nem egyszer: a Körhintát 1956-ban Cannes-ban Arany Pálmára jelölték, a Hannibál tanár úr, a szocialista tábor filmszemléjén, Karlovy Varyban szerzett Nagy-díj jelölést, Berlinben a Requiemért Ezüst Medvét, Velencében a Húsz óráért Nagy-díjat kapott, a Pál utcai fiúk pedig az Oscar-díj küszöbéig jutatta el a magyar rendezőt.

Ember az embertelenségben

Fábri azon kevés rendezők közé tartozott, aki végigforgatta az ötvenes-hatvanas-hetvenes éveket, annak ellenére, hogy véleményét soha sem rejtette véka alá. Példázatokba burkolta inkább, olyan történetekbe, amelyek elfogadhatóak és értelmezhetőek voltak a kor szocreál gondolkodású, termelési filmeknél megakadt elvtársai számára is, ám az értő közönség kihallotta belőle a szerző valódi mondanivalóját. Fábri egyik rendszeresen visszatérő kérdése az, hogy miként lehet embernek maradni az embertelenségben, milyen döntési lehetősége, mennyi etikai mozgástere van a kisembernek a politikai erők satujában. Sajátos képszerkesztési módjával, expresszív kamera-, és vágástechnikájával olyan képi asszociációkat hoz létre, amelyek fölülírják, és a mai néző számára is érvényessé teszik Fábri egyébként néha túlmorlizáló stílusát.

Tételfilmnél jóval több

Az ötödik pecsét hozza a fentebb felsorolt stílusjegyek mindegyikét. Sztorijában megfelel a kor elvárásainak: a Sánta Ferenc regény filmes átdolgozását a nyilasok brutalitását bemutató, antifasiszta filmként értelmezték valószínűleg Moszkvában is, ahol a Nemzetközi Filmfesztivál fődíjával jutalmazták. Az ötödik pecsét ugyanis valóban a nyilas uralom ideje alatt játszódik Budapesten, ahol az elsötétítések idején minden este egy összeszokott kis társaság találkozik a sarki kocsmában: Béla, a kocsmáros, Király, a könyvügynök, Kovács, az asztalos és Gyuricza, az órásmester. Kisemberek, a maguk pitiáner problémáit osztják meg egymással, és ahogyan ez lenni szokott, a harmadik pohár bor után a világ nagy dolgai is szóba kerülnek.

Tomoceus Katatiki vagy Gyugyu?

Elhangzik a példamese is Tomoceus Katatikiről és Gyugyuról a rabszolgáról, aki erkölcsi felsőbbrendűsége tudatában szenvedte végig az életét Katatiki önkényuralma alatt, s abban a biztos tudatban halt meg, hogy a lelkiismerete tiszta maradt. A példabeszéd megrekedhetne az együgyű moralizálás szintjén, azonban Gyurica, aki a provokatív kérdést feltette, nem hajlandó kimondani a végső szót. Nyitva hagyja a kérdést, hogy a választ mindenki maga döntse el, s ezzel nem csak a tépelődő Kovácsnak, hanem a néző mellének is neki szegezi a kérdést: ha újra élhetnéd az életed, mi lennél inkább, elnyomott vagy önkényúr. A Gyurica-i tézis ellenpárjakét elhangzik a kiképzőtiszt antitézise is, amely a hatalom könyörtelen logikájával vázolja fel az emberi önbecsülés megtörésének algoritmusát. A pofonok elcsattanásának pillanatában mindkét tétel beigazolódni látszik: Béla kocsmáros, Király és Kovács Gyugyu tiszta lekiismeretével hal meg, míg Gyuricza látszatra tökéletesen végigjárja azt a lélekölő utat, amit az önkény rendje számára kijelölt.

A mi bűneinkért szenvedett

A történet azonban itt nem ér véget, mert Gyurica útját a nyilas vallatótisztnél nagyobb hatalom jelölte ki. Gyurica nem lehetett Gyugyu, ő nem halhat meg tiszta lelkiismerettel. Neki vállalnia kell a bűnt, arcul kell csapnia a szenvedőt, éreznie kell tenyerén az áldozat lemoshatatlan vérét. A lassú folyású film utolsó harmada a szenvedéstörténet parafrázisa. A nyilasoktól megkínzott ellenálló arcából Jézus tekint vissza ránk, kifeszített teste a Golgotát idézi. A mélyen hívő Kovács nevén is nevezi és térdre borul előtte. Király és Béla kocsmáros is a halált választják inkább, minthogy becstelenül éljenek tovább. Egyedül Gyurica az, aki megteszi, amit a nyilasok elvárnak tőle. Ő ugyanis nem dicsőülhet meg saját lelkiismerétnek mártíriumától. Végigéli az Ézsaiás-i próféciát, véghezviszi és elszenvedi a bűnt, tudva, hogy „a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze”, és elfogadja azt, hogy valaki más „bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen.” (Ézsaiás 53,2-3)

A hit abszurdjának ugrását teszi meg itt Gyurica, a valódi hithősök ugrását, amellyel önmagát, saját akaratát, erkölcsi tartását semmisnek tekinti, hogy átadja magát egy magasabb, nem emberi hatalom döntésének.

Bár a vásznon egy pillanatra sem látjuk őket együtt, a néző mégis világosan tudja, hogy ez a film a Gyurica órásmester és a civil ruhás nyilas párharca (Őze Lajos és Latinovits Zoltán méltán klasszikus előadásában). És ebből a harcból az önmagát erkölcsileg saját kezével megsemmisítő órásmester kerül ki győztesen. Őze alakításában megtestesül előttünk a Kierkegaard-i hit lovagja, aki nemcsak hogy szürke, és középszerű, hanem a hétköznapi tények fényében még gyávának és árulónak is tűnik. Mégis ő az, aki Isten akaratát teljesíti. Aki tovább viszi az életet, amely még csak most kezdődik el. Mert amit átélnek az még nem a világvége. Az ötödik pecsét még nem töretett fel.

Miklya Luzsányi Mónika

Az ötödik pecsét -- magyar filmdráma, 1976. Rendezte: Fábri Zoltán. Forgatókönyv: Sánta Ferenc regényéből Fábri Zoltán. Kép: Illés György. Vágó: Szécsényi Ferencné. Jelmez: Kemenes Fanni. Látványterv: Vayer Tamás. Zene: Vukán György. Szereplők: Őze Lajos (Gyuricza Miklsós), Márkus László (Király László), Dégi István (Keszei Károly), Horváth Sándor (Kovács János), Bencze Ferenc (Béla), Pécsi Ildikó (Irén), Moür Marianna (Lucy), Latinovits Zoltán (Civilruhás), Bánffy György (Magas), Vándor József (Macák), Békés Rita (Erzsi), Cserhalmi György (Rab). Gyártásvezető: Óvári Lajos. Színes, 107 perc.
Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Hozzászólások

koalapapa 2011-07-08 15:00:58
Talán érthetővé teszi azok számára, akik nem látták a filmet: Gyuricza úr titokban 12 gyermekre visel gondot, ezért nem engedheti meg magának, hogy mártírrá váljon. A szeretet és a felelősségtudat miatt kell erkölcsileg beszennyeznie magát, amikor parancsra pofon üt egy haldokló, agyonkínzott áldozatot - különös döntési helyzet. A démoni gondolkodású nyilas vezér szerint ezzel lesz a saját szemében is erkölcsileg megsemmisítve. Hogy valójában mit él át belül az az ember - aki egyébként is az alkotók terméke - nem tudható, csak az, hogy a nyilas vezér mindenképp vesztett. Mindenesetre nem ajánlom a filmet olyanoknak, akik szeretnek az erkölcsi bíró szerepében tetszelegni.

Pedig zseniális film.
Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.