Legnépszerűbb
Kritika
2011-11-16 22:30:00

Rossz testbe született

Céline Sciamma: Tomboy (kritika)

A Berlini Filmfesztiválon a Tedimackó-díjat a zsűri minden évben a legjobb mássággal foglalkozó filmnek ítéli oda. Az idei nyertes mozi gyerekekről szól, ám cseppet sem gyerekes.

Előnyömre szolgált a Tomboy című film megnézése előtt, hogy sem a különböző portálokon keringő forgalmazói tartalomismertetőket nem olvastam, sem pedig annak nem voltam tudatában, hogy mit is jelent a „tomboy” kifejezés. A teljesebb filmélmény kedvéért csak javasolni tudnám a kedves nézőnek a tudatlanság ugyanezen áldott állapotát – Céline Sciamma mozija akkor üt igazán, ha nem vagyunk rá felkészülve, és csak a történet előrehaladtával szembesülünk azzal, amit a filmajánlók sajnálatos módon előre kifecsegnek.

Részben gyötör hát a lelkiismeret-furdalás, hogy magam is beállok a sorba, és felfedek valamit, amit szerintem nagyon nem kellene, másfelől azonban a felelősség alól már rég mentesítettek azzal, hogy a film alaphelyzetét ahelyett, hogy rébuszokban közölték volna, igen nyíltan felvállalták a magyar és nemzetközi portálok.

Hogy érthetőbb legyek: a kezdő képsorokon egy helyes szőke fiúcskát és a családját látjuk, ahogy új helyre költözik épp. A kissrác nagyon is vagány „pasi”, míg a kishúga göndör hajú tündérke, igazi nőci. A papa megértő és oltalmazó, a mama pedig éppen a harmadik babát várja, egyszóval: szép család. Hősünk, a szőke kisfiú ismerkedik a lakóteleppel, a többi sráccal, próbál barátokat szerezni, beilleszkedni. Aztán, egy negyed óra eltelte után jön egy jelenet, ami mindent felülír, amit eddig láttunk: a szőke kissrác, akit Michaëlnek hív a kishúga, feláll a fürdőkádban, és szemmel láthatóan nem fiú. Nos, ez az információ, amire jobb volna, ha a néző magától jönne rá, és nem eleve úgy kezdene hozzá a Tomboy című filmhez, hogy tudja: „Laure nagyon fiús, és amikor családja új helyre költözik, hagyja, hogy az új közösség azt higgye, hogy valóban az. A nyári szünetben nevet is vált és Michaël-nek hívatja magát”.

Próbál beilleszkedni (Zoe Heran és Jeanne Disson)

A transzszexualitásról szól hát a Tomboy, méghozzá a gyerekkoriról, a kezdeti lépésekről és érzésekről, arról az időszakról, amikor a transzszexuális kezd ráébredni, hogy rossz testbe született. Vitatkozni lehet ugyan rajta, de a mozi alapján Laure/Michaël (Zoe Heran) számomra egyértelműen transzszexuális, és nem „tomboy”, aki a különböző gender magyarázatok, lexikonok szerint olyan, általában idősebb fiútestvér vagy egyedülálló apa által felnevelt lány, aki szereti a „fiús” dolgokat, az autókat, a számítógépeket, imád fára mászni, a többi sráccal lógni, nem sminkeli magát, nadrágot hord és baseball sapkát. A „tomboy” szexuális orientáció szempontjából az esetek többségében heteroszexuális, és nagyon is népszerű a srácok körében, épp ezért rühellik őt a „nőci” osztálytársai, hisz bejárása van egy olyan körbe/közegbe, amelyet a serdülő lányok csak kívülről nézhetnek, ráadásul ismeri és beszéli is a fiúk nyelvét.

Egyszóval a film címe, a maga 16. században született kifejezésével, nagyon is félrevezető – a mi hősünk számára az, hogy biológiailag nőnek született, komoly lelki megpróbáltatás, elég csak arra a jelenetre utalni, melyben strandolni megy a többiekkel, és képes magának gyurmából péniszt készíteni, nehogy lebukjon. A film bővelkedik a hasonlóan kínos, érzelmileg megterhelő helyzetekben, így igen érzékenyen feszegeti a nemi szerepekkel kapcsolatos kérdéseket: ki dönti el, hogy valaki milyen neműnek születik és mikor dönt(het) erről? A társadalom/környezetünk határozza meg, hogy mi a nemünk vagy mi magunk? Lehet-e kényszeríteni valakit arra, hogy a biológiai nemének „megfelelően” éljen, ha a szíve épp az ellenkezőjét diktálja?

A legtöbb, transzszexualitással foglalkozó mozinak (Síró játék, Hibátlanok, A fiúk nem sírnak, Transamerica) felnőtt transzszexuálisok a főszereplői. Az olyan filmek azonban, mint a Tomboy vagy a Reggeli a Plúton néhány részlete, jelzik, hogy a nemi identitástudat már kisgyerekkorban is igen domináns lehet, és van, hogy a ránk aggatott ruha szűknek bizonyul. Céline Sciamma alkotása nem vádirat, nem deklaráció, hanem annak lírai bemutatása, hogy milyen küzdelmes és nem is annyira magától értetődő az út, amíg férfivá/nővé válunk.

Hungler Tímea

Tomboy – francia filmdráma, 2011. Rendezte: Céline Sciamma. Forgatókönyv: Céline Sciamma. Kép: Crystel Fournier. Zene: Jean-Baptiste de Laubier. Vágó: Julien Lacheray. Szereplők: Zoé Héran (Laure/Michaël), Malonn Lévana (Jeanne), Jeanne Disson (Lisa), Sophie Cattani (anya), Mathieu Demy (apa), Yohan Vero (Vince), Noah Vero (Noah), Cheyenne Lainé (Cheyenne). Színes, 81 perc.

 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.