Legnépszerűbb
Kritika
2011-12-14 21:00:00

Asleik Engmark: Barátom, Knerten

Bunkócska, te drága

A norvég kisfiú, Lillebror az ingerszegény vidéki környezetben egy ember formájú gallyal (Knerten) köt igaz barátságot, avagy az ifjúsági filmet még az ág is húzza.

Voltak olyan kánaáni évek a honi filmgyártásban, amikor annyi volt csupán a gondunk, hogy nem készülnek többé igényes gyerekfilmek – pénzhiány miatt lemondhatunk arról, hogy aktuális magyar ifjúsági mozik/tévésorozatok határozzák meg generációk ízlését (Le a cipővel!, Keménykalap és krumpliorr, Utánam, srácok! stb.). A rendszerváltástól kisebbeknek és nagyobbacskáknak maradt a külföldi felhozatal, és az azt jellemző animáció és fantasy műfaja – főként amerikai csomagolásban.

A Barátom, Knerten című norvég ifjúsági/családi mozi lehetne épp ezért hiánypótló alkotás is, üde európai színfolt az amerikai dömpingben, ám sajnos az ilyen típusú, gyerekeknek szánt filmekre mondtam azt anno kilenc-tízévesen, hogy „nem szeretem, ha idiótának néznek”. Pedig a történetet a norvégok egyik nemzeti büszkesége, Anne-Cath Vestly jegyzi, kinek népszerűsége a svéd Astrid Lindgrenével (a Harisnyás Pippi-sorozat írója) is felér hazájában – a „gallyemberke”, Knerten története kétszer is visszatért írói pályája során: hat mese született 1962-74 között, majd plusz kettő 2000 után. A most bemutatott családi film, a 2009-ben készült Barátom, Knerten is csupán az első a Knerten-mozik sorából – biztatásul mondom, hogy akad még kettő a talonban, arra az esetre, ha Lillebror és az Ágacska barátságából a néző utánpótlásra szorulna. Az persze könnyen elképzelhető, hogy az eredeti ifjúsági könyvsorozat nagyon is megállja a helyét (nem véletlenül nőttek fel rajta északon egész nemzedékek) – sajnálatos tény azonban, hogy a belőle készült film nem sok kedvet csinál az elolvasásukhoz.

Maradt a külföldi felhozatal

A történet – a szereplők ruházkodásából és a szemüvegdivatból kiindulva – valamikor a hatvanas években játszódik: Lillebror (Adrian Gronnevik Smith) vidékre költözik a városból a családjával. Az ok nyilvánvaló: a papának (Jan Gunnar Roise) rosszul megy az üzlet, kisebb ház kell, a mama (Pernille Sorensen) is munkába áll a helyi boltban – a két testvér, Lillebror és tinédzser bátyja, Philip (Petrus A. Christensen) pedig próbál beilleszkedni az ingerszegény környezetbe. Már a költözködés során egyértelművé válik, hogy gyerekhősünk hajlamos a fantáziálásra, előszeretettel népesíti be a környezetét sárkányokkal, hercegnőkkel és varázslókkal, nem csoda hát, hogy amikor a papa gallyazni kezd a kertben, egy emberkét formáló faággal (Knerten) köt szoros barátságot.

Ez volna hát az ígéretes alaphelyzet, amelyből azonban csak közhelyes fordulatokat sikerül kihoznia a filmnek, melyek közül néhány ráadásul olyan, amiért az USA-ban simán pert akasztanának gyermek-elhanyagolásért Lillebror szüleinek a nyakába. Elég csak azokra a részekre utalni, amikor az anya a lázas gyereket „rábízza” Knertenre, a faágra, míg a szomszédasszony felmentő seregként végre megérkezik; vagy arra a jelenetre, amikor szintén a mama arra kéri Lillebrort, hogy várja már meg őt a bolt előtt, mialatt dolgozik. Nem csoda hát, hogy szegény kisfiú folyton azt játssza, hogy Knerten bajba került, és meg kell őt védeni – előbb attól, hogy a szülei a gallyemberkét tűzbe dobják, később attól, hogy a helyi gyerekek lenyúlják a faágat tőle.

Mindeközben a vigéc papa fehérnemű-üzlete csak nem akar beindulni, a család – mire Lillebror összebarátkozik végre a helyi ács és fafaragóval, valamint annak a fiú fantáziájában hercegnőként élő unokájával – ismét a költözést fontolgatja. A modern hangszerelésű, igen sűrűn felcsendülő norvég popszámok sem könnyítik meg a néző helyzetét, a rendezés ráadásul a szálakat villámcsapásszerűen varrja el a film végén: minden jóra fordul természetesen, a karácsonyfát már boldogan ugrálják körbe a szereplők. Egyszóval: ha a gazdasági nehézségekkel kapcsolatos áthallások pozitívumként is hatnak, a fantáziavilág és a realitás összekeverésében, a gyerekmagány ábrázolásban két olyan ifjúsági mozit is tudunk kapásból mondani (Híd Terabithia földjére, Ahol a vadak várnak), melyek a Barátom, Knertennel ellentétben nem gyerekesen kezelik a gyerekeket.

Hungler Tímea

Barátom Knerten (Knerten) – norvég családi film, 2009. Rendezte: Martin Lund, Asleik Engmark.
Forgatókönyv: Anne-Cath Vestly alapján Birgitte Bratseth. Kép: Ari Willey, Morten Halfstad Forsberg. Zene: Jon Rormark, Magnus Beite. Vágó: Vidar Flataukan, Steinar Stalsberg. Szereplők: Adrian Gronnevik Smith (Lillebror), Asleik Engmark (Knerten hangja), Lisa Loven (Vivian Lokkeberg, a filmsztár), Jan Gunnar Roise (apa), Per Jansen (asztalos), Petrus A. Christensen (Philip), Pernille Sorensen (anya), Silje Torp Faravaag (Carolina), Per Schaaning (Eilertsen). Színes, 74 perc.
Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.