Legnépszerűbb
Kritika
2011-12-05 12:15:00

Bugyrokban születtek

Bányásznap: jellegzetesen káeurópai mese

Minden különösebb hamis illúziókeltés és pátosz nélkül ébredhetünk rá a szabadság erejére és súlyára egy pusztuló orosz vidéki mindennapokat rögzítő dokumentumfilm által.

Irina 40 éves, mozgáskorlátozott, de idegi alapon is többször állt kezelés alatt. Élettársa, Szasa 37 éves, munkát nem talál, már több munkahelyről elutasították azzal, hogy túl öreg. Testvére bűnöző, Moszkvában pszichoaktív szereket kevert áldozatai italába, akik ettől elájultak, majd kirabolta őket – de mivel négyen meg is haltak, ezért a férfi börtönben is volt. Meg Csecsenföldön, ami után teljesen kiégett.

Most mind a hárman az orosz vidéken élnek Irina lányával, olyan körülmények között, amit egy átlagosan tájékozott magyar el tud képzelni. Sőt igazából Andrej Grjazev rendező is mintha kissé unná hősei életét. Nem ássa bele magát a család előtörténetébe, nem veszi sorra az őket ért igazságtalanságokat, nem szaladgál velük hivatalokba, nem hitegeti őket – fásult maga is, mint hőseink, akik egykedvűen nézik az Oroszország modernizálásának sürgősségéről értekező Medvegyev elnököt a tévében. Irina öccse mindezt „szeretőjével” teszi, majd egymásnak esnek, a terhes nő valószínűleg a település prostituáltja.

Nem az Édenkert

Lent vagyunk az egyik legmélyebb bugyorban, ahol a lélek templomát káromkodással, alkohollal, droggal tapétázzák ki a hívek.

Mindazonáltal nem a cinizmus hatja át a Bányásznap című dokumentumfilmet, melyet a 8. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm-fesztiválon láthattunk. A rendező – a tavalyi Verzión a Sanya és Veréb című dokumentumfilmjében Szása sorát követhettük egy otthontól távoli munkahelyén, értelmileg enyhén sérült kollégája társaságában – kamerája hol hangsúlyosan jelen van, hőseink kiöntik neki a szívüket (ha már másnak nem tudják), hol láthatatlan. Grjazev nem azokat a képsorokat rögzíti, amiket evidensnek vennénk: mechanikus szexuális aktusa közben Irina testvérének arcát látjuk, ahogy a minimális érzelmi érintettség nyomát sem észlelni – épp ezzel a közelivel árulja el a rendező, hogy köze van a hőseihez, hisz egy távolságtartó kistotállal biztonságos távolban láthatnánk az egész Bosch ecsetjéhez méltó jelenetet. Szása tévéjét hangolja, eközben is az arcára kiülő mozgékony ürességet figyelhetjük meg. A bányásznapi polgármesteri köszöntő alatt egy enyhén részeg idős bácsi kötözködős-zsörtölődős monológjára fókuszál az operatőr-rendező.

Minimális érzelmi érintettség nyomát sem észlelni

Az itt élők személyiségét, mint múltjuk megannyi helyszínét (például Szása és Irina első randevújának helyét, a régi bányatelepet, a közösségi helyeket) lerombolta az idő, a kimúlt Szovjetunió, a korrupt és gyenge, majd a magára találó és egyre autoriterebb Oroszország. Szása szeretetteljes, káromkodásokkal teli bántó mondatai Irinának, jellegzetes kelet-európai döntésképtelensége, Irina öccsének kísérletei lelakott házának kitapétázására, majd a lekókadó tapéták közt felszívott olcsó drog elfogyasztása, Irina elérzékenyülése a telefonjából áradó olcsó popzenére – mindezekben egyszerre van valami szörnyű, valami pokoli és valami mélységesen emberi. Hogy is élhetne egy Szovjetunióban szocializálódott, a hatalom kézi vezérlésében hívő társaság (egy ország), akit annyiszor kihasznált és cserbenhagyott a saját hazája? Hogy hihetne Irina öccse a szerelemben, ha a börtönben többször megerőszakolták, és vélhetően Csecsenföldön is látott egyet s mást?

Hogy hihetnének bármiben, ha a hiteiket ennyiszer megtépázták?

Irina egy évre rá, öccse már a film forgatása alatt feladta – Szása magára maradt, és csinálja tovább, ahogy Tarr Béla A torinó lovának utolsó jelenetében, a világvége utáni derengésben a férfi, aki kijelenti, enni kell. Az élet könyörtelen-szép, mechanikus-csodálatos haladása az, ami ha akarom, a hit, ha akarom, a hitetlenség mellett érv. És ettől csodálatos igazán – szabadság van. Még a legutolsó, elhagyatottabb orosz bányavárosban is.

Dercsényi Dávid

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.