Legnépszerűbb
Kritika
2011-09-02 12:30:00

A bagoly a halál után kiköpi a szőrcsomót

Alejandro González Iñárritu: Biutiful (kritika)

A Biutiful több mint portré az elmúlásról. Alejandro González Iñárritu új filmje Barcelona sötét sikátorai közé kalauzolja a nézőt és ablakot nyit egy olyan világra, amelyet a turisták kevéssé ismernek.

Formabontó az új Iñárritu-mozi – legalábbis a rendezői életműben. A cselekmény ezúttal teljességgel lineáris, elmaradnak az Iñárritu-dramaturgiára jellemző sorsfordító-véletlenszerű balesetek és az időben sem ugrálunk oda és vissza. Tény: az új opus már a korábbi Iñárritu-filmek (Korcs szerelmek, 21 gramm, Bábel) forgatókönyvírója, Guillermo Arriaga nélkül készült. Hiányt jelez a szkriptíró távolmaradása, az egyenes-vezetésű dramaturgia nem áll jól a rendezőnek, némi túlzással: a film húsbavágóan valódi képi világa, illetve Javier Bardem alakítása mentik a menthetőt. Mondhatni: a filmet leginkább Javier Bardem lenyűgöző alakítása viszi a hátán.

A két gyermekét egyedül nevelő Uxbalnál (Bardem) prosztatarákot diagnosztizálnak – négy hónapon keresztül azon küzd, hogy elfogadja sorsát és méltósággal készüljön a halálra. Halál, család és Isten jelképei ciklikusan visszatérnek: kórház, családi asztal, templom, temetés – csupa jelképes helyszín.

A barcelonai nyomor áthatja a történetet; Uxbal cseppet sem tiszta, fedhetetlen, az ön- és családfenntartás érdekében illegális bevándorlóknak szerez (fekete) munkát. Betegsége kezdetén fény derül kábítószeres múltjára és több (erkölcsileg) megkérdőjelezhető lépésre is elszánja magát – mégis, alapvetően jó ember, aki mindennél jobban szereti családját, és igyekszik másokon segíteni még a végső pillanatokban is. Uxbal számára a halál: a megtisztulás, a szembenézés a múlt hibáival, a szükség szülte bűnnel. Uxbal hátralevő ideje a megtisztulás periódusa, amikor is számot kell adnia tetteiről, nyugalmat kell találjon lelkiismeretének, s mindeközben apaként is helyt kell álljon.

Minden probléma gyökere: a pénz?

Torokszorító sikátorkép: a vakolat omladozik, a falak penészesek, munka alig, a rendőrök kenőpénzre utaznak, bárki bármit megtesz, hogy legyen mit enni a düledező viskók otthontalan oltalmában. Nincs kiút – így a Biutiful – a szegénység csak pénzzel gyógyítható: a film minden egyes karakterének problémáját megoldaná az anyagi biztonság, elvégre cselekedeteiket a pénznek hiánya motiválja, s többnyire ebből a konfliktusból származik minden szereplő (egyéni, ám sorsazonos) problémája. A Bábeltől eltérően a Biutiful egyhelyszínes mozi, mégis, az előző opushoz hasonlóan ez is vérbeli globalista mozi, amit a rendező a szenegáli drogcsempészek és a kínai feketemunkások Barcelonába való beékelődésével érzékeltet. A film egyik legfelkavaróbb jelenete mikor a rendőrök rajtaütnek a bevándorlókon és kábítószercsempészeken, ami miatt Uxbal is börtönbe kerül, többen meg is halnak.

Itt a nyomor szülte a problémát: a szereplők többnyire a boldogságot a pénzzel azonosítják, és ezzel a rendező egy rendkívül aktuális és komoly problémakörre reflektál. Olyan világba kalauzolja nézőjét, amelynek lakói úgy érzik, nincs más választás, mint a megélhetési bűnözés. Uxbal felesége, Marambra is (Maricel Álvarez), szerelmet vall a férfinak, majd pénzt kér tőle (melyik a fontosabb?). A nő sem velejéig romlott, a nehézségek egyéb utakra terelték. Lakásának falán ott lógnak a családról készült képek, csakhogy alkoholista volt és bipoláris depressziót diagnosztizáltak nála, ráadásul kicsapongó és hűtlen életvitele alkalmatlanná teszik a családi életre. Uxbal és Marambra újra megpróbálják kettejük kapcsolatát rendezni, egy rövid időre összeköltöznek, de ez a kapcsolat már nem tud működni, a nő megbukik. Önzés hatja át, ahogy a szegénység mindenkit önzővé tesz a Biutifulban – a halálra készülő Uxbal erről a létfenntartási önzésről mond le, mintha csak őt nyomasztaná mindaz a sok elkövetett bűn, amely miatt a halált eleinte büntetésként fogja fel.

Bűn és bűnhődés, Uxbal belső utazása alatt eljut a megváltó halálig, a megtisztulásig, amikor képes felvállalni hibáit: az általa olcsón vásárolt, rossz minőségű hősugárzók az összes kínai feketemunkás halálát okozzák, a férfi az elhunytak bocsánatát kéri. Mikor Uxbal már felkészült a megváltásra és méltóvá vált a halálra, nagyapja sétál felé, aki a látomásban húsz éves. Téli táj, a hóba egy bagoly fagyos teteme süpped. Ez a motívum foglalja keretbe a Biutifult, az elmúlás moziját, amellyel a rendező azon túl, hogy ismét maradandót alkotott, egyúttal apja emlékének is tiszteleg.

Szombathelyi Ferenc

Biutiful – spanyol-mexikói filmdráma, 2009 Rendezte: Alejandro González Inárritu. Forgatókönyv: Alejandro González Inárritu, Armando Bo, Nicolás Giacobone. Kép: Rodrigo Prieto. Zene: Gustavo Santaolalla. Vágó: Stephen Mirrione. Szereplők: Javier Bardem (Uxbal), Maricel Álvarez (Marambra), Hanaa Bouchaib (Ana), Guillermo Estrella (Mateo), Eduard Fernández (Tito), Cheikh Ndiaye (Ekweme), Rubén Ochandiano (Zanc).Színes, 148 perc.

Portrénk a rendezőről: Korcs szerelmek Iñárritu bábeli világában
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.