Legnépszerűbb
Kritika
2012-01-12 17:00:00

Sean Durkin: Martha Marcy May Marlene

A szeretet nevében

Számos rémséggel szembesülhettünk már fanatikus vallási szekták apropóján a csoportos öngyilkosságoktól kezdve egészen az értelmetlen terrortámadásokig. A Sundance-díjas film, a Martha Marcy May Marlene a begyógyulni képtelen, örökké vérző lelki sebekről mesél.

Sean Durkin mozija egy vallási szekta markából frissen szabadult fiatal lány, Martha (Elizabeth Olsen) története, pontosabban annak bemutatása, hogy milyen lélektani következményekkel jár, ha valaki formálható/formálódó jellemként egy szélsőséges vallási közösség tagjaként egy karizmatikus szektavezető befolyása alá kerül.

Amikor hősnőnket a film elején megismerjük, épp menekül – a New York állambeli Catskills hegység erdőségein keresztül éri el a várost, ahonnan kétségbeesetten hívja évek óta nem látott nővérét, akitől menedéket remél: a fedősztori szerint Marthát brutális barátja elhagyta, most előle bujkál és nagyon rossz lelki állapotban van.

A film cselekménye fokozatosan bontakozik ki, áll össze különféle mozaikokból, történetmorzsákból – a múlt képei a szektában eltöltött éveket idézik, míg a jelen történései egy tó mellett játszódnak: itt próbál nyugalomra lelni a címszereplő, méghozzá nővére, Lucy (Sarah Paulson) és annak férje, az angol építész, Ted (Hugh Dancy) oldalán. A két idősík azonban minduntalan összekeveredik, amihez a lány emlékfoszlányai kínálják a közös nevezőt – hol a családi fürdőzésről jut eszébe, hogy milyen volt a szektában a társakkal megmártózni egy másik tóban; hol az éjszakai neszekre riad fel, és emlékszik vissza arra, miként törtek be társaival házakba, hogy élelemhez jussanak. Martha hiába szabadult meg fizikai értelemben a szektavezetőtől, a delejes Patricktól (John Hawks), érzelmileg, gondolatilag még nagyon is a hatása alatt áll – nővére és sógora számára érthetetlenül reagálja le a mindennapokat (meztelenül fürdik nyilvánosan; beszállna a házaspár közti szexbe; gyakran hangoztatja kiválasztottságát, emberi nagyságát).

Rossz lelki állapotban van

Martha – aki a szektában a Marcy May nevet kapta, ám jelezvén, hogy egy patriarchális rendszer része, a többi szektabeli nőhöz hasonlóan mindig Marlene néven vette fel a telefont a külvilágnak – próbál alkalmazkodni ugyan régi/új környezetéhez, ám ez nem könnyen megy. A több évnyi távollét a civilizációtól, szocializációtól már átalakította az életszemléletét és az értékrendjét: nem érti, minek lakik a rokon házaspár ilyen hatalmas házban, és azon is szívből jót kacag, hogy a nővére a gyerekvállalást fontolgatja, hisz egy kommuna egykori tagjaként nagyon is jól tudja, milyen felelősséggel jár egy baba gondozása, amire alkalmatlannak találja Lucyt.

Ahogy a cím is jelzi, a film egy meghasonlott lélek története, olyasvalakié, aki már nem igazán tudja eldönteni, hogy melyik névre hallgat, ki is ő valójában. (Nem kapunk arra sem kielégítő választ, hogy a lány miért is csatlakozott a szektához.) A rendező lelki utazását, érzelmi zavarodottságát azzal jeleníti meg, hogy a múlt és a jelen kezdetben jól elkülöníthető képeit a néző – a kameraállásoknak és a vágásoknak köszönhetően – egyre nehezebben képes megkülönböztetni egymástól, az idő előre haladtával egyre kevesebb kapaszkodót kapunk arra nézve, hogy az adott jelenet mikor is játszódik.

Ennek a formai megoldásnak köszönhetően a néző a „normális” életet is kezdi fokozatosan kritikával illetni – igaz, hogy a szektalét nem a leginkább vágyott életforma, de Lucy és Ted idillje is csupán egy felszínes vágyaktól és kötelességektől dominált kirakatlét: csak a film vége felé jut eszükbe például, hogy az egyre rosszabb idegállapotban lévő Martha professzionális segítségre szorulna.

Durkin filmje nem vádol, nem okol, nem keres bűnösöket, ám azzal, hogy az idősíkokat, a két „valóságot” egyre jobban egymásba mossa, nagyon is pontos és megrázó betekintést enged egy összezavarodott, meghasonlott, irányt és utat vesztett lélek gyötrelmeibe.

Hungler Tímea

Martha Marcy May Marlene – amerikai thriller, 2011. Rendezte: Sean Durkin. Forgatókönyv: Sean Durkin. Kép: Jody Lee Lipes. Zene: Daniel Bensi, Saunder Jurriaans. Vágó: Zachary Stuart-Pontier. Szereplők: Elizabeth Olsen (Martha), Sarah Paulson (Lucy), John Hawkes (Patrick), Hugh Dancy (Ted), Brady Corbet (Watts). Színes, 102 perc.
Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.