Legnépszerűbb
Műfaj | Háttér
2012-01-14 08:00:00

Jézus Krisztus Szupersztár - több mint musical

Júdás Megasztár II.

Júdás ellenpólus, dühíti Jézus jámborsága - nem képes elfogadni, hogy az eseményeket nem ő alakította. A JCS igazi megasztárja mégis ő, Júdás lelkiállapotát, viszonyulását analizálja végig a film.

Szupersztár alkotók, klasszikus zenei és festészeti előképek, markáns szerzői koncepció, revelatív, polgárpukkasztó végeredmény. A Rocky Horror Picture Show mellett a legformabontóbb musical a Jesus Christ Superstar, amely nézve is, hallgatva is működik mind a mai napig, és amelyben a főszerepet a címadó helyett mégis inkább a sötét oldal baljós árnyai játsszák.

Júdás szerepét Carl Anderson kapta meg: ma már didaktikusnak tűnik, de a '70-es években ez forradalmi szereposztás, kiváló casting volt. Jézus (a "Jó") fehér ember fehér gyolcsban, Júdás (a "Rossz") fekete ember vörös ruhában. Ugyanakkor Júdás nem eredendően aljas, mételyezett: folyamatos morális önvizsgálatot tart, próbálja Jézust és az ő determinált útját megérteni, befolyásolni az eseményeket. Júdás is a jóban hisz, mégis elárulva érzi az ügyüket Jézus egy-egy lépésével, reakciójával vagy épp passzivitásával. Jézus viszont már a 20. percben Júdás szemébe mondja, hogy mennyire fog fájni neki a hiánya, amikor ő már - Júdás árulása révén - kínhalált halt. Impresszív, ikonikus jelenet az Everything is alright-dal. Júdás a kertbeli szakítás-jelenetben visszakérdez, kvázi felelősségre vonja Jézust, így magától a vádat eltolja: "te akarod, hogy eláruljalak?". Majd amikor felköti magát egy fára, akkor önigazolásképpen Isten képébe üvölti: Megöltél! Ugyanakkor Jézus is bizonytalan, ő is "továbbkérdez" Isten felé: Miért engem választottál a te bűnödre? Kérdések válasz nélkül.

Júdás ellenpólus, a kamera objektívjén kívül ő az, aki megfigyeli Jézust, regisztrálja és kommentálja az eseményeket, dühíti Jézus jámborsága, sodródása az eseményekkel. Ám a termékeny vita helyett külön útra lépnek, a tettre és árulásra kész Júdás nem képes belátni, hogy az eseményeket nem ő alakította, szerepe meg volt írva, eszköz volt csupán. "Nézek rád és egyre inkább nem értem meg, / Veszni így a dolgot vajon miért engedted? / Jobban tetted volna, hogyha megtervezed…" - mondja a Gecsemáné-kertben Júdás.

Júdás nem érti meg Krisztust

Báb volt, ahogy Pilátus is annak tartja Jézust. A bábokat mindig a nagyobbak, hatalmasabbak mozgatják: filmnyelvi eszközökkel ezt mondja el Jewison is, amikor többször Isten fentről lenéző szubjektívjét látjuk, vagy ahogy Pilátust, azaz az isteni Róma helytartójának fellépéseit mutatja. Ezt bevállalni is szokatlan és revelatív volt a '70-es években, akárcsak a hippi-éra multikulturalizmusát ennyire direktben, de mégsem közhelyes vagy erőltetett módon átforgatni: a már említett fehér-fekete dialektika mellett megjelenik a hispán (indián? mesztic?) Magdolna, a szélsőjobbosok által csak zsidóbuzizott Heródes, és az aboriginal Zelóta Simon, aki egy az egyben az István a király Táltosának megfelelő figura. Ázsiai nincs.

Mitől forradalmi a mai napig a Szupersztár? Provokatív címe egyszerre jellemzi a Jézus körüli cirkuszt (el is játsszák a filmben a médiafelhajtást), a sztár- és mártírcsináló politikát, a filmben egyre népszerűbbé váló próféta fatális útját, és az évezredes PR-gépezet működését, amivel a Jézus kultikus alakjából vallási-történelmi-kulturális szupersztár lett avagy azzá "csinálták". Újszerű Pilátus exponálása is: egy önérzetes, frusztrált, intranzigens Pilátust próbálnak rávenni a főpapok, hogy ítélje el Jézust, de neki egy bűncselekmény kell az ítélkezéshez, így nem óhajtja a tömegigényt kielégíteni. Szenved attól, hogy egy lincseléshez asszisztál. A főpapok válasza: nekünk nincs arra törvényünk, hogy halálra itéljük, neked csak ennyit kell tenned, hogy keresztre feszítteteted. Pilátus amennyire pragmatikus, Róma-hű politikus, aki a rend és a tekintély kedvéért halálba küld egy "ártatlan bábut", éppen annyira érző ember: megszenvedi ő is a korbácsütéseket, karjába veszi a vérző Jézust, s beteljesül korábban megénekelt látomása.

És ne feledjük, ott vanak az erotikusra hangolt Magdolna-Jézus kettősök, sátorban betakargatós, balzsamkenegetős, homlokborogatós duók. De a film igazi megasztárja Júdás. Ez a másfele billenő pálya a legszokatlanabb tán egy Jézus-filmben: Júdásnak több szóló, hangsúlyos jelenet jut, az ő lelkiállapotát, viszonyulását analizálja végig a film. Még a halála után is megjelenik egy olyan elképesztő funky-jelenetben (maga a darab címadó dala), amelyből Bob Fosse tutira merített a '79-es Mindhalálig zene (All that jazz) c. revüfilmjében. A Superstar egy lágyító szűrőkkel, Abba-jelmezekkel megbolondított disco show közbeékelve a keresztrefeszítés képeivel. Megkockáztatom, Koltay Gábor is látta a JCS-t, és ez alapján lett az István a király olyan stilizált, amilyen.

Merthogy stilizált a JCS minden ízében: a karakterek, a dalok és a képek. Stilizáltak a lila atlétatrikós római katonák, akik vagy géppisztolyt, vagy lándzsát hordoznak, stilizáltak a csupasz mellkasú feketeleples zsidó papok, a szexi bőrsipkák és testékszerek, a trendi vad ruhák. A Jézust faggató "riporterek" úgy tesznek, mintha üres kezükben mikrofont tartanának. Júdás lelki nyomorát hol az angyalok karát megjelenítő bombázórepülők, hol a pokoli seregeket jelentő tankok feltűnése jellemzi. Ugyanakkor amikor bűntudattól gyötörten elrohan Jézustól, nyomában birkanyáj porzik. Palotának, templomnak értelmezzük az épített romokat, máskor meg egy teljesen hiteles sivatagi oázisban is játszódik jelenet, vagy egy zavarbaejtő, anakronisztikus piactéren, ahol antik cuccokat árulnak, de dollár, márka, font forog a kezek között. Minden szimbolikus a JCS-ben, minden áttételes, minden attribútum jelzésértékű, ahol a korfestés modern elidegenítéssel vegyül, de nem érezzük, hogy ez paródia lenne, vagy szánalmas mimézis, netán egy elszállt művészi ökörség. Jewison elidegenítő, látomásos rendezésében minden a helyén van, a keretjáték fikciója már-már hihető valóságba csap át, hogy aztán ismét felriasszon az elporzó hippibusz.

Stilizált minden ízében

Külön szólni kell a leginkább szövetidegen dalról. Ez a sárga napszemüveges, kenyérrel dobálgató, Szuperbolába illő Heródesnek jut: mulatságos jelenése, szabados környezete pillantnyi fellélegzést és humort hoz, és a figura inkább egy Elton John-utánérzet, semmint komolyan vehető hatalmasság. Nagyon kell, hogy az addig csúcsra járatott feszültséget egy ilyen kabaréba illő ragtime-bohoctréfa törje meg. Mellesleg a dal egy elvetélt Webber-musicalhez íródott, a Richard királyhoz. Rice a szöveget átírta, s beemelték a Szupersztárba.

A képi világ egyszerre orthodox és vagányul modern. A peplumfilmek leíró svenkjeit, nagytotáljait, drámai lassításait a kameramágus Douglas Slocombe (aki Spielberg állandó operatőre volt az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagig) nagyvonalú daruzásokkal, és szubjektív látószögnek megfelelő, remegő kézikamerázással oldja. A már említett "isteni" nézőpont is merész, de hatásos húzás. Bátran bevállalja a "tévés ízű" zoomolásokat, amelyek a film szexepiljei lettek: az összetett dramaturgiát támogatva nagyon közeliből totálba tágul a kép (pl. Júdás öngyilkossága után). A zoom mellett a stoptrükk is fontos szerzői elem (pl. a Zelóta Simon eksztatikus dalában), de a legmarkánsabb húzás az állandó képkimerevítés.
Ahogy a hangot is gyakran tudatosan, hirtelen vágja el / némítja le Jewison, úgy a képet is megállítja, kimerevíti, vagy maguk a szereplők "fagyasztják le" mozdulatukat. Jézus egy-egy ilyen kimerevített fontos momentumában bizonytalanságot, balsejtelmet anticipál ezzel (pl. a Would you die for me? / Meghalnál-e értem?-sornál).

Sőt, Jézus fő dalánál híres festményrészleteket, ikonokat vág be a szenvedő Krisztusról , testekről, katonákról – megelőlegezve a cselekményt. Ez az aktus a film előképeire, mintáira utal: Jewison és Slocombe számtalan beállításban utánoz klasszikus festményeket (Caravaggio-t elsősorban). A fényeket, szereplőket ugyanabba a pózba állítja be (lásd Everything is alright-dal). Ennek legjellemzőbb jelentkezése az Utolsó vacsora allúziója: a tanítványok közül csak a filmbeli Péter nem ott ül, ahova Leonardo megfestette. A zárókép pedig véletlen eredménye: a naplementébe a kereszt elé egy pásztor és a nyája keveredett, Jewison pedig olyan erős szimbólumnak érezte a véletlenül történteket, hogy meghagyta a snittet.

Nagyon míves, minden részében átgondolt film a Szupersztár, a szórakoztatóipari és művészi csúcsteljesítmények tárháza. A biblikus előképeket tisztelettel és kreatívan kezeli, a modern elemeket izgalmasan helyezi el a film szövetében. A mai napig friss, közönségbarát és mélyenszántó mű. Drámapedagógiára, etika órára vagy akár hittanra segédanyagnak is kitűnő. Radikalizmusa, szellemisége és filmnyelve úttörő volt a zenés filmek világában, számos későbbi alkotásnak mutatott példát (pl. Rocky Horror). Felemelő, megunhatatlan. És egyben borzasztó összhangzatú szomorú film is. A busz elmegy, a feltámadás elmarad.

Simonyi Balázs

a cikk első része: Júdás Megasztár I.

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Hozzászólások

endi 2012-01-15 15:14:28
a hideg kiráz engem ettől a "műalkotástól", mind szellemiségileg, mind zeneileg hazug és primitív, hatásvadász, ahogy a legtöbb ilyen népszerű "szuperprodukció"
Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.