Legnépszerűbb
Műfaj | Háttér
2012-01-12 19:00:00

Jézus Krisztus Szupersztár - több mint musical

Júdás Megasztár I.

Szupersztár alkotók, klasszikus zenei és festészeti előképek, markáns szerzői koncepció, revelatív, polgárpukkasztó végeredmény.

Szupersztár alkotók, klasszikus zenei és festészeti előképek, markáns szerzői koncepció, revelatív, polgárpukkasztó végeredmény. A Rocky Horror Picture Show mellett a legformabontóbb musical a Jesus Christ Superstar, amely nézve is, hallgatva is működik mind a mai napig, és amelyben a főszerepet a címadó helyett mégis inkább a sötét oldal baljós árnyai játsszák.

Vízkeresztkor a megszületett Jézushoz zarándokoló háromkirályokról, a víz és tömjén megszenteléséről szoktunk emlékezni miközben térdig botladozunk a kidobott karácsonyfák között. Nézzük most mégis a pandantját, Jézus halálát és az oda vezető utat, már csak azért is, mert a Jézus Krisztus Szupersztár (JCS) mozi apropóján a filmbeli Jézus ellentétét, Júdást állítanám a középpontba. Ez a film ugyanis róla szól.

1973-ban mutatták be Amerikában, a magyar mozikba csak tízéves csúszással jutott el annak idején a neves Norman Jewison filmje. Hírlik egyébként, hogy 2014-ben érkezik a remake, a hírhedt kliprendező Marc Webbtől, akit eddig a Pókember-film kapcsán ismerhettünk nagyjátékfilmesként. 1973-ban, de még 1983-ban is frissnek hatott a JCS, s nem a cenzurális parkoltatás miatti felfokozott várakozás miatt. Például a Szelíd motorosok az idő távlatában porosnak hat ma már, a JCS ma is radikális, újszerű, nemcsak a dramaturgiai elidegenítésből a valóságosba való átfolyása, hanem szerepfelfogása révén is; egyedül a koreográfia kicsit idejétmúlt. A WestEnden tartott ősbemutatón a zsidók antiszemitizmust kiáltottak, a keresztények blaszfémiát, mert nagyon is hétköznapi, a szexualitást nem egyértelműen elhárító, hús-vér embernek, sőt: érett férfinak ábrázolta Jézust és társait (vö. Krisztus utolsó megkísértése).

Az alkotók az Újtestamentumot sorvezetőnek értelmezve alakították ki a forgatókönyvet, tág teret engedve a szabad asszociációknak. Például a Barabbás-sztorit, a latrokat teljesen mellőzték. Visszatérve Jewisonra: ez amúgy beszédes név, ráadásul témánál maradt Jewison minden értelemben, hiszen korábban az orosz zsidó közösségről szóló Hegedűs a háztetőnt  rendezte meg, szintén egy színházi darab alapján.

Amúgy poros film a JSC, de csak a sivatagos izraeli és közel-keleti forgatási helyszínek okán, ahol folyton fúj a szél, brutális a hőség. Romok a kopár tájban, pásztázó kamera. Mintha a a Pink Floyd Live at Pompeii videójának kimaradt jelenetei kezdődnének kicsit Led Zeppelin-gitárízzel, ez a savanyú gitárjáték később szintipoppal, ragtime-mal, klezmerrel, free jazz-betétekkel, és be-bop fúvószenekari megoldásokkal keveredve ad ki különös elegyet. Mindez a zenei utalásrendszer érthető is, hiszen eredetileg Ian Gillan, a Deep Purple frontembere énekelte Jézus szerepét a színházi ősbemutatón. A nyitány után-közben kisbusz érkezik, hippik szállnak le, kellékek-díszletek-ruhák járnak kézről kézre, izgatottan készül mindenki a szerepére, elfoglalják helyüket.

Talán újrajátszás, megelevenítés, egyedi értelmezés készül Jézus földi életének utolsó időszakából? Is-is, de leginkább emberközeli filozofálgatás, a morális dilemmák kínzó feltárása a zenei dramaturgia, és egy leegyszerűsített, de csupaszságában metszően pontos librettó segítségével, hisz Andrew Lloyd Webber és állandó alkotótársa-szövegírója, Tim Rice valódi operát alkotott. Könnyűzenei operát. Szándékosan nem rockoperát mondok, ennek és a hasonlóan béna jazzbalett szókapcsolatnak az emlegetésével tartós gyomoridegem lesz.

Az operai felépítés szembetűnő: nyitány, felvonások, zárlat. Az első felvonás a templomi kereskedők lezúzásáig tart, a második Jézus elfogásáig, a harmadik a keresztrefeszítésig, utána egy zárlattal ér véget a keretjáték. A variációkban vissza-visszatérő, két csodálatosan egyszerű és magasztos zenei alaptéma mellett minden fontos figurának egyedi dallama, gyakran disszonáns zenei motívuma van, nagy szerep hárul a kórusra is, mindez a modern ősatya, Puccini öröksége. Nem véletlen, hogy a neves karmester André Previn vezényli a zenekart. Webber sokszor egymásra terel két eltérő dallamot, hogy tökéletes feszültséget keltsen, vagy szereplők "osztoznak" dallamokon, így adva kulcsot az értelmezéshez: pl. a Poor Jerusalem átmegy Pilátus álomdallamába, majd Jézus Gecsemáne-kerti dala is ugyanerre épül. Vagy amikor Magdolna dalát, a híres I don't know how to love him-et idézi vissza halála előtt Júdás.

És ne feledjük a hangtípusokkal való dramaturgiai játékot sem: van egy mátépéteri Krisztusunk és egy soulénekes Júdásunk, a mezzoszoprán Magdolna mellett a két dörmögő dömötörnek, a basszusban utazó Kajafásnak és parazita jobbkezének, a kontratenor Annásnak van jellegzetes torka. Gyerekként kit nem babonázott meg a két sötét, számító politikus-főpap sztentori hangú duója? A Then we are decided című dal, amiben eldöntik, hogy megöletik Jézust, külön a filmhez íródott, színpadon sosem volt, de aztán már mindenütt azzal játszották.

Kit ne babonázott volna meg?

Webber a József és színes szélesvásznú álomkabát után írta meg a Szupersztárt, zsenialitásához csak annyit, hogy 21 évesen. Egy kisebb színházban óvatosan tesztelték - akárcsak a Hairt az off-Broadway-n - s amikor siker lett, filmre vitték. A Hair esetében ez 12 évig tartott, a film csak 1979-ben jött ki, a sikeres JCS viszont szinte a következő évben már vászonra került. A színpadi gárdából szinte mindenki a régi szerepében maradt, kivéve Jézust (Gillan Deep Purple-turnéra ment inkább) és Júdást. Jézust az a Ted Neeley kapta meg, aki korábban leprást és firkászt játszott a darabban: Jézus csuhájába öltözve ment el Jewison hoteljába, hogy őt válassza a filmszerepre. Mellesleg a 17 éves John Travolta is jelentkezett a castingra.

Ahogy Kajafás énekli: Jesus is cool. Neeley kifejezetten fotogén a bajszával, aszkéta alakjával, ugyan kicsit merev, de ez rendezői utasítás: legyen olyan, mint a középkori metszeteken, festményeken. Ezt oldja fel Neeley a maga lobbanékony, vívódó Jézus-értelmezésével: lásd a piaci önbíráskodó jelenetet, vagy a leprásokkal való birkózását. Hol lágy, hol karcos-rockos fejhangja tökéletesen illik a Webber-stílhez, kancsalsága szimpatikus, emberi, feltárulkozó dala a Gecsemáné-kertben pedig a film egyik megrendítő tetőpontja. Aláveti magát Isten akaratának, behódol: Jöjjön hát a méregpohár, üss meg, törj meg, ölj meg engem, szegezz fához…! - sikoltja Jézus Miklós Tibor kiváló, sokszor az eredeti textust átértelmező magyar dalszövegével, de nem fogadja azt el ("…végy magadhoz mielőtt meg nem gondolom").

Ha már a szövegeknél tartunk: számos színpadi sort a film kedvéért megváltoztattak, hogy ne riasszák el a keresztény közönséget. Például a leprások kanyonjában Jézus azt kiáltja, hogy "Hagyjatok békén!", ahelyett hogy "Gyógyítsátok meg magatokat!". A tárgyaláson Jézus azt mondja "Ha tudnád, hogy létezik királyság , mely bárcsak megnyilna számomra" , míg az eredti verzióban "Ha tudnám…" szerepelt. De a legérdekesebb módosítás a Júdás halála-jelenetben történt: Kajafás azt énekli, hogy "Nagyszerű tetted majd mindenkit megment", mígy eredetileg "megmenti Izraelt" volt. A producerek részéről ez a lájtos, tompító szemlélet a film plakátjain is érződött: Neeley bárgyú Jézusként mosolyog glóriafényben.

Neeley mellesleg számos anekdotának főhőse: a forgatáson az egyik római katonát játszó izraeli statiszta majdnem valóban átütötte a tenyerét a keresztre szögezős jelenetnél, Jewison állította meg ráordítva a felvétel alatt. Neeley édesanyja egyszer látogatott ki a forgatásra: pechére éppen a korbácsolós jelenetet vették, aminek hitelességétől teljesen kikészült. Neeley is megsínylette ezt az alakítást: akárcsak Treat Williams a Hair Bergeréből, ő sem tudott Jézus szerepéből szabadulni, s vagy 40 évig énekelte még a szerepet. Sok évvel később a filmtörténet legrosszabb Jézusa titulust "nyerte el" a kritikusoktól, érdemtelenül. Könnyen belecsúszhat egy Jézust játszó színész a kenetteljes, giccses pozőrködésbe, a nyálas alakítás csapdájába a sok jelmez, magasztos szöveg és elvárásrendszer között. Neeley ezt megúszta, Sasvári Sándor, Feke Pál nem. Ismerjük el: nehéz Jézust játszani.

folytatjuk

Simonyi Balázs

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.