Vízkereszttől tűzkeresztig

Filmes alámerülések – a tíz legjobb keresztelési jelenet, szerintünk

A nyugati egyház három csodát ünnepel ma: a napkeleti bölcsek látogatását a megszületett Jézusnál, a kánai menyegzőn borrá változtatott víz esetét, illetve a bibliai tényt: Jézust Keresztelő Szent János a Jordán vizébe merítette alá. A három ünnep közül mi most e bibliai tény filmes megjelenítésével foglalkozunk.

Jézus alámerítése

A filmipar a hetedik művészet születése pillanatától kezdve ontotta magából a bibliai mozikat, de a legszebb evangéliumi filmre 1964-ig kellett várni – Pier Paolo Pasolini Máté evangéliuma című opusában a filmtörténet – bibliai szempontból – leghitelesebb keresztelési jelenetét forgatta le.

Pasolini filmje is ihlető forrásnak számított George Stevens számára A világ legszebb története című 1965-ös darabjához, bár a forgatókönyv nem követi olyan precízen a Szentírást, mint Pasolini alkotása.

Franco Zeffirelli A názáreti Jézus című filmjében pedig az Úr szavait Keresztelő János szájába adja.

Lemossa bűneinket

A bűnfilm talán leghíresebb keresztelési jelenete Francis Ford Coppola A Keresztapa (1972) című klasszikusában van. Miközben a Corleone család legifjabb sarját megkeresztelik, a maffiafamilia megbízásából meggyilkolják a család egyik ellenlábasát – bűn és ártatlanság, tisztaság és mocsok egy jelenetsorban: a kör bezárul.

Bűnös emberek a főszereplői a Coen-fivérek Ó testvér, merre visz az utad (2000) című Odüsszeia-parafrázisának is. Isten elmossa a bűnöket, és különben is, szuper a víz, mondja társainak az egyik szökött fegyenc, miután alámerült.

Nem tiszta szándékkal vállalja a keresztséget Paul Thomas Anderson Vérző olaj (2007) című parabolájában Daniel Pleinview – ahogy az őt megkeresztelő vidéki tiszteletes sem mentes a kapzsiság bűnétől. A film keresztelési jelenetében például egy korábbi sérelmét is megtorolja az olajvállalkozón.

Szimbolikus keresztség

Robert Bresson klasszikusában, a Vétlen Baltazárban a szentek szentjét egy állat testesíti meg. A film nyitójelenetében a címszereplő szamarat újdonsűlt gazdái, ártatlan gyermeket keresztelik meg.

Roland Joffé 1986-os A missziójának főszereplője, Mendoza kapitány kegyetlen rabszolgavadász. Miután egy párbajban végez saját öccsével, vezeklésül csatlakozik egy jegyuita misszióhoz. Mendoza megtisztulása (keresztsége: újjászületése) szimbolikus, a fegyvereit cipelő férfit a súlyos tehertől épp azok a guarani indiánok szabadítják meg, akik közül rabszolgákat hurcolt a “fejlett világba”.

Tűzkereszt, vagy amit akartok

“Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szen Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.” Máté: 3:11

A tűzkeresztség legbotrányosabb jelenete Ken Russellé. Mahler (1974) című zenészportréjában Cosima Wagner germán amazonnak (pontosabban pre-náci szűznek) öltözve kényszeríti korbáccsal a zeneszerzőt zsidó hite elhagyására és a keresztség vállalására, majd a híresen antiszemita, a valóságban Mahler bécsi kinevezését származási okok miatt ellenző Liszt-leány a tűzben karddá kovácsolt Dávid-csillaggal a pogány germán istenek ellen küldi a még mindig megszeppent komponistát. (Akit egyébként ugyanaz a Robert Powell alakít, aki Zeffirelli opusában Jézust is megszemélyesítette.)

Kevés köze van ugyan a kereszténységhez a Terminátor második részének (1991, James Cameron), ám zárójelenetét sokan értelmezik a tűz általi keresztség, a bűn tisztára égetésének szimbólumaként.

♦