Legnépszerűbb
Műfaj | Háttér
2011-12-29 16:00:00

Dickens: Karácsonyi ének

A legmelegebb karácsonyi történet

Scrooge története egyike Dickens nyíltan moralizáló erkölcsmeséinek.

Dickens műveivel, így ezek adaptációival szemben is kissé elfogult vagyok. Annak ellenére, hogy a viktoriánus Anglia egyik legnagyobb hatású regényírójaként hivatkoznak rá, számomra Dickens művei téli olvasmányok. A Karácsonyi éneken túl a többi művében is olyan hitelesen mutatja be olvasóinak a borús, ködös, hideg Angliát, hogy mind a könyvek, mind a filmadaptációk élvezetéhez a karácsonyi sütemények maradéka, ropogó kandallótűz, vagy legalább egy bögre forró tea szükségesek.

Az erőteljes, sötét atmoszférájú, mégis bizakodó történetek adaptációk hosszú sorát hívták életre. Színházi feldolgozások, musical, filmek, TV-sorozatok, animációk, vígjátékok, bábfilmek születtek a Dickens-regények nyomán.

Sajnos Dickens - talán pont azért, mert közérthető és sokak által kedvelt - könnyen eltorzítható és lebutítható. Regényei a maguk idejében különlegesnek és újítónak számítottak, mivel az elsők között mutatta be a legszegényebb rétegek életkörülményeit. A realista ábrázolást azonban optimizmussal és rendíthetetlen, már-már naivitásnak tűnő emberszeretettel- és bizalommal keverte. Dickens hősei, akárcsak egy mesében, általában eredendően jók vagy rosszak, feketék, vagy fehérek, és elhivatott moráljukat a legmocskosabb, legszörnyűbb körülmények sem tudják megtörni. Az angyali tisztaságú szereplők mellett az író időnként példázatszerű jellemfordulásokat is ábrázol. Dickens a viktoriánus korszak szülötte: viszonya a kereszténységhez összetett. Egyfelől elképzelhetetlen számára az ateizmus bármely formája, világrendje szilárdan és rendíthetetlenül nyugszik a bibliai alapokon és morálon. Másfelől viszont jól látja és némely alakjában élesen bírálja, vagy túlzó gúnnyal mutatja be az egyházi személyek visszaéléseit, az ájtatosságot és képmutatást. A szatirikus látásmód azonban Dickens jobbító szándékából és derűlátásából fakad: még az utolsó, kissé komorabb regényeiben sem adja fel világjobbító szándékait és reményeit.

Karácsonyi ének

Egyik leghíresebb és legtöbbször, legtöbb műfajban adoptált kisregénye a Karácsonyi ének. Scrooge története egyike Dickens nyíltan moralizáló erkölcsmeséinek. Az írónak soha nem is állt szándékában elrejteni nevelő, oktató szándékát: a Karácsonyi ének már az első mondattól kezdve nyíltan didaktikus. A mogorva, magának való, kapzsi Scrooge olyan, akár egy karikatúra. Alakja épp olyan kétdimenziós és illusztrációszerű, mint a jól ismert mese többi szereplője, beleértve a múlt, jelen és jövő karácsonyainak szellemét is. A végletekig eltúlzott figura azonban rátalál a helyes útra, és a történet a szeretet, odafigyelés, és jótékonyság keresztényi tanulságával zárul.

A Karácsonyi éneket, amely látványos helyszíneket, hatásos figurákat és meglepően horrorisztikus elemeket is felvonultat, több tucatszor is megfilmesítették (először 1901-ben, a mozi hajnalán). Barbie karácsonyi énekétől kezdve a Flinstone családon át egészen a Muppet showig több, kevéssé komolyan vehető adaptációt ismerünk. Mind közül kiemelkedik az 1971-ben, Richard Williams által rendezett 20 perces rajzfilmváltozat, ám emellett nincs igazán olyan adaptáció, amely az alapanyag minőségéhez és kissé hatásvadász, ám a végletekig komolyan vett erkölcsösségéhez, tisztaságához méltó lenne.

Pedig nem akármilyen színészek keltették életre a házsártos Ebenezer Scrooge figuráját: Sir Heymour Hicks, aki a századfordulón szinte összenőtt a szereppel, 1901-től évtizedekig alakította színpadon és kétszer vásznon (1913 és 1935); Albert Finney, George C, Scott vagy Alastair Sim; de az animációs váltzatokhoz is neves színészek kölcsönözték a hangjukat: Tim Currey, Walther Matthau, Alastair Sim...

Legutóbb 2009-ben készült belőle filmfeldolgozás motion capture technikával, attól a Robert Zemeckistől, aki olyan kasszasikerekkel örvendeztetett meg minket, mint a Vissza a jövőbe-trilógia, vagy a Forrest Gump – a Dickens-feldolgozás azonban a rendező mellényúlásai közé sorolható. Annak ellenére, hogy a forgatókönyv egészen korrekt, a rajzolt szereplők borzasztóan élettelenek és hidegek, ráadásul zavaró módon hasonlítanak az általunk már jól ismert és szeretett színészekre (Jim Carrey, Gary Oldman, Colin firth, Robin Wright Penn). A Karácsonyi énekből így pont a konklúzió és megoldás, az otthon melege és szeretete, a karácsonyi ünnepi hangulat vész el.

Miklya Anna

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be, vagy regisztráljon!

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.